Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-876. Törvényjavaslat országos érdekű vízi munkálatokról

olyan új vonal terve készült el, mely műszaki szempontból a legkedvezőbben oldotta még a csatorna vonalát. Az 1941. évtől kezdve tárcám tervezési és építési ügyosztálya foglalkozott a kérdéssel s a végzett tanulmányok eredménye az a tervezet, mely a jelen törvényjavaslatnak alapja s amelynek az az előnye, hogy a csatorna kedvező vonalvezetése mellett a Duna-Tisza közének legnagyobb városa, Kecskemét közelében halad. Van tehát most már végre olyan tervünk, amely a leggazdaságosabban valósítja meg az eszmét. Ezt a tervet nem teszi az öntözés vagy a vízienergia kihasználásának kérdése bonyolulttá. Kivitelének nincsenek különleges műszaki nehézségei, nem zavarja meg az Alföld talajviszonyait, szépen, erőszakos beavatkozásokat mellőzve simul a terephez, vízzel való ellátása pedig az állam meglévő vízierőművével biztosítható. 6. A Duna-Tisza csatorna, két, egymással párhuzamosan haladó hajózási főútvonalat összekötve, kereken 650 km-es útrövidülést teremt meg azon a nemzetközi víziútvonalon, melyen Kelet- és Nyugat-Európa árucseréje lebonyolódik. A nagyon jelentékeny útrövidülés lényegesen csökkenti a tiszavölgyi mező- és erdőgazdasági termékek szállítási. költségeit, a vasúttal szemben elérhető fuvardíjkülönbözet a termelőnek nagy anyagi előnyt jelent, növeli a meglévő piacokon a versenyképességet, illetőleg az olcsóbb fuvardíjak révén újabb, távolabb fekvő piacok megszerzését is lehetővé teszi. A jövedelmezőség megállapítása céljából ismerni kellene azt az árutömeget, melynek szállítása az új csatornán várható. Az erre vonatkozó tanulmányok folyamatban vannak. Amíg ezeknek eredménye rendelkezésre fog állani, néhány korábbi tanulmánynak s újabb statisztikai adatnak vizsgálatából a következő általános következtetést lehet levonni. A Üuna-Tisza csatorna várható forgalmának megállapításával a kereskedelemügyi minisztérium 1905-ben kiadott tanulmánya foglalkozik, mely a csatorna kezdeti forgalmát mintegy évi 2,000.000 tonnában állapítja meg. A világháború előtt úgy a Ferenc csatornán, valamint a csatornázott Begán (egyenkint kereken 100 km hosszúak) 400.000—400,000 tonnát, vagyis kilométerenkint 4000 tonnát tett ki az évi forgalom. A statisztikai megállapítások* szerint Magyarország szántóföldi, termelése az 1929—1932-ig terjedő négy év átlagában 25 millió tonnát tett ki; ennek mintegy 40%-a, kereken 10 millió tonna, esnék a tervezett Duna-Tisza csatorna forgalmi területére. Feltéve, hogy ebből a mennyiségből mintegy 15—20% víziúton fog a nyugati piacokra szállíttatni, akkor már kiadódnék a kereskedelemügyi miniszter által annak idején kiszámított 1,500.000—2,000.000 tonnás forgalom, anélkül, hogy a visszfuvarban Kelet felé irányuló áruk (kő, kavics, tégla, cement, szén, fa, só, műtrágya, stb.) mennyiségét, amit már 1905-ben 500.000 tonnára becsültek, figyelembe vettük volna. Hogy a dunai agrárállamok forgalmáról bizonyos képet kapjunk, Nyugatés Kelet-Európa árucseréjét az alábbi statsztikai táblázatokban ismertetem : Búza, liszt, árpa, tengeri kivitele a dunai államokból (Magyarország, Románia, Jugoszlávia); * Ujabb külföldi adatok nem állanak rendelkezésünkig a belföldiek pedig magasabb érdekekre való tekintettel nem közölhetők. r