Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-876. Törvényjavaslat országos érdekű vízi munkálatokról
876, szám. 133 — figyelemmel arra, hogy időnként a Tisza vize a hajózáshoz is alig elegendő — az öntözés és hajózás nyári vízszükségletét a Tisza tavaszi árvizeiből akarta raktározni. Az erre rendelt vízmennyiséget,-összesen 220 millió köbmétert, a Hortobágyvidék területein síkföldi tárolómedencékben gyűjtötték volna össze. Kárpátaljának, majd a Tisza teljes vízgyűjtő területének a Szent Koronához törtónt visszatérése az öntözések vízellátása terén új lehetőséget nyitott meg: a hegyvidéki tárolást. Utóbbinál a^járvizek fölös vizeit a hegyvidéken tartják vissza, ami a térszint viszonyaihoz képest általában kevesebb műszaki nehézséget állít a kivitel elé, mint a síkföldi. Kétségkívül előnyösebb is, mert a szűk völgyekben magasan felraktározott víz energiatermelésre is alkalmat ad; az alföldi síkságra lebocsátott öntözővíz pedig útközben a Felső-Tisza hajózását javítja meg. Az pedig, hogy az árhullámok egy részét már a vízgyűjtő felső részén sikerül visszafogni, az árvódelemre, valamint a folyószabályozásokra van kedvező hatással. 2. Az Öntözésügyi Hivatal a hegyvidéki tárolás kérdésével 1938-ban kezdett foglalkozni. Arra az eredményre jutott, hogy a Tisza jobbparti vízfolyásain 12 helyen összesen 800 millió köbméter vizet lehet összegyűjteni. Ezek sorából a Tarac folyó 200, a Técső 120, a Talabor pedig 90 millió köbmétert jelentett. A következő évben, a már visszatért Kárpátalján megindultak a helyszíni tanulmányok és mérések, melyek eredményeképen a Hivatal az alábbi vízfolyásokat emelte ki a megvalósítás szempontjából: a) az Ung folyó Lyuta nevű mellékvizén 25 mil)ió köbméteres tárolás létesíthető, mely az ungvári állami vízierőműüzemet jelentékenyen fokozná és egyenletesebbé tenné ; b) a Latorca folyón létesíthető tárolás; c) a Talabor-Nagyág folyókon, a Talabor vízrendszerében épülő tárolómedencével és a Nagyág völgyében történő energia hasznosítással; d) legkedvezőbbnek látszott a kárpátaljai tárolási lehetőségek közül a Tarac folyón létesíthető tároló, melyet 80—85 méter magas völgyzárógát építése esetén 200 millió köbméterre becsültek, tehát látszólag egymaga fedezné az alföldi öntözések maximális vízhiányát. 3. A tervezés előfeltételéül számításba kell venni, hogy a tárolt víz ne csupán az öntözővíz hiányát pótolja, hanem azt vízierő termelésére is hasznosítani lehessen. A hegyvidéki tárolás ugyanis általában .költségesebb, mint a síkvidéki és ha a költségeket egyedül az öntözésnek kell viselnie, akkor azok ezt nagyon megterhelik. Viszont a vízierőhasznosítás is költségesebb, ha a tárolt vizet nem használják fel öntözésre, mert akkor a költségeket a vízierőnek egymagának kell viselnie. Leggazdaságosabb megoldás az, ha a két feladatot egy-egy tárolómedencében közösen oldják meg, bár kétségtelen, hogy kisebb tárolómedence esetében a kétféle hasznosítás, amelyek mindegyikét a vízhiány fenyegeti, kénytelen egymásnak engedményeket tenni. Célszerűnek látszott ezért olyan nagyobb tárolómedencét keresni, ahol a vízierőgazdálkodás vízhiányának kielégítése az öntözéses gazdálkodás vízellátásának érintése nélkül is megvalósítható. A közbejött történelmi események következteben az 1940. év őszén a FelsőTisza balparti forrásvidéke is magyar fennhatóság alá került s ezzel egy olyan tárolási lehetőséghez jutottunk, mellyel nemcsak a jelenleg már épülőfélben lévő öntözőművek vízszükségletét lehetne biztosítani, hanem a jövőbeli fejlődéssel kapcsolatban várható további öntözőművek vízellátását is.
