Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről
114 Ő72. szám. terjeszti arra az esetre, amelyben a bíróság az 1911 : 1. t.-c, 686. §-a alapján a házasságot nemlétezőnek nyilvánította. Hatósági (bírósági) rendelkezésen alapuló utólagos anyakönyvi bejegyzésről csak az A. T. 67. §-a és az A. M. T. 19. §-a tesznek említést. Minthogy azonban a most idézett §-okban meghatározott eseteken felül a személyi állapotot érintő számos egyéb változás (pl. királyi kegyelemmel való törvényesítés, örökbefogadás) esetében is hatósági rendelkezés alapján kell az utólagos bejegyzést teljesíteni, szükségesnek tartom a (2) bekezdés rendelkezésének a törvénybe foglalását. A 14. §-hoz fűzött indokolásban már rámutattam arra, hogy a származást megállapító bírói határozatok közül ezidőszerint csak a gyermeket házasságon kívül származottnak nyilvánító jogerős bírói ítélet alapján lehet az anyakönyvbe utólagos bejegyzést bevezetni, a javaslat törvényerőre emelkedése után ezenfelül az utólagos házasságkötéssel történt törvényesítés megállapítása tárgyában követendő bírósági eljárás során hozott jogerős bírói határozat alapján is. Minthogy pedig ezidőszerint származást megállapító olyan bírói határozatok is keletkeznek, amelyek nem mindenkivel szemben (contra omnes), hanem csak a peres feleknek egymásközti viszonyában (inter partes) hatályosak s ilyenek a javaslat törvényerőre emelkedése után is keletkezhetnek, az anyakönyv nyilvánkönyvi alapelvének és közhitelességének oltalmazása végett a (3) bekezdésben foglalt rendelkezéssel kívánom elejét venni annak, hogy az anyakönyvvezetők ilyen ítéletek alapján a származásra vonatkozóan utólagos bejegyzéseket teljesítsenek. A (4) és az (0) bekezdés rendelkezései lényegükben az A. M. T. 19. §-ának második és harmadik bekezdésében foglalt rendelkezéseknek felelnek meg. Az A. T. 67. §-ának második bekezdése szerint külföldi bíróságnak magyar állampolgár házassági ügyében hozott ítélete alapján anyakönyvi bejegyzést foganatosítani nem lehet. Ez a rendelkezés ma már nem teljesen helytálló, mert a házasságok felbontásáról szóló és az 1911 : XXII. törvénycikkbe iktatott hágai egyezmény 8. cikkében foglalt rendelkezés, valamint más nemzetközi egyezményeknek e cikkel tartalmilag azonos rendelkezései szerint a házastársaknak elkülönülő állampolgársága esetében külföldi bíróságnak magyar állampolgár házasságát felbontó ítélete is hatályos lehet. Ehhez képest a 28. §. (6) bekezdése módot ad ilyen ítéleten alapuló bejegyzésre is, de az ítélet jogi hatályának szakszerű megállapíthatása végett — ereszben a fennálló jogszabálynak (Házassági Utasítás 100. §.) megfelelően—kimondja, hogy külföldi bíróságnak házassági ügyben hozott határozata alapján utólagos bejegyzést csak az ígazságügyminiszter meghagyására szabad teljesítem. A 29, §-hoz. A törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868 : LIII. t.-c. 7. §-a szerint az áttért fél új vallásfelekezetének lelkésze köteles az áttérésről értesíteni annak az egyházközségnek lelkészét, amelyhez az áttért előbb tartozott. Ezt a rendelkezést alkalmazni kell az 1895 : XLIII. t.-c. 21. §-a szerint a törvényesen elismert vallásfelekezetekre és tagjaikra, a 23. §-a szerint pedig — az ebben a §-ban foglalt módosításokkal — a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kívül állókra is. A 38.800/1933. B. M. számú rendelet 3. §-ában foglalt rendelkezések szerint a vallásváltoztatást (áttérést, átlépést, belépést, felekezeten kívül állást) és ha a szülők vallásváltoztatása gyermekeik vallására is kihat v a vallás megváltozását be kell ugyan jegyezni az állami anyakönyvbe, de csak abban az esetben, ha azt az érdekeltek bejelentik és igazolják. Bejelentési kötelezettség ereszben nem áll fenn. A mai jogállapot szerint tehát az állami anyakönyvek a vallás megváltoztatása esetében nem tanúsítják közhitelességgel az anyakönyvezett gyermek és házasuló
