Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

112 §12. szám. tetett, a javaslat ezt a jogszabályt akképen módosítja, hogy a bejelentést csak olyan községben kell a községi elöljáróságnál megtenni, amelynek területére a m. kir. rendőrség működése még nincs kiterjesztve, egyéb helyeken azonban a m. kír. rendőrségnél kell a találást bejelenteni. Az A. T. 40. §-a nem állapítja^ meg, hogy ki jogosult a talált gyermeknek nevet adni. A jelenlegi szabályozásnak ez a fogyatékossága a talált gyermek anyakönyvezése és elhelyezése körül nehézségeket okozott. A kialakult gyakorlat szerint az anyakönyvezés megelőzi az elhelyezést. Célszerűnek tartottam ennélfogva — egyébként a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően — a jelen §. (*) bekezdésében a névadás kérdését akképen rendezni, hogy abban az esetben, ha a gyermeket befogadó intézmény vagy intézet, illetőleg a gyermeket gondozásba vett személy a gyermek családi és utónevét a születés anyakönyvezéséig nem állapította meg, a gyermeknek az anyakönyvvezető, utólagos anyakönyvvezés esetében az anyakönyvi felügyelőhatóság ad családi és utónevet. A 22—23. §-koz. Ezek a §-ok — az általános indokolásban már előadott okokból —• az A. M. T. 10—11. §-ában felsorolt adatokat a házasulok, illetőleg a meghalt személy születési helye bejegyzésének elrendelésével egészítik ki. A 24. §-hoz. Ez a §. — az általános indokolásban előadottaknak megfelelően —• a holtnaknyilvánításnak és a halál bírói határozattal megállapított tényének anyakönyvezése tekintetében a mostani szabályozással szemben teljesen mellőzi a községi illetőséget mint a bejegyzésre illetékesség megállapításának alapjául szolgáló okot. Az illetékességi viták elkerülése, illetőleg a bejegyzések teljesítésének egyszerűsítése és felkutatásának megkönnyítése végett a javaslat mindazokban az esetekben, amelyekben a holtnaknyilvánított külföldön tűnt el, illetőleg az, akinek halálát a bírói határozat megállapította, külföldön halt meg, vagy a bírói határozat az eltűnés, illetőleg a halál helyét nem állapítja meg és a holtnaknyilvánított, illetőleg a meghalt személy külföldön született, a budapesti IV. kerületi anyakönyvvezetőt nyilvánítja a bejegyzésre illetékes anyakönyvvezetőnek. A 25. §-hoz. Az A. T. 18. §-a szerint mindazokban az esetekben, amelyekben a születést vagy a halált »három hónapon túl terjedő késedelemmel« jelentették be, az anyakönyvezés utólagosan, az anyakönyvi közvetlen felügyelőhatóság engedélyével történik. Ezt a rendelkezést a javaslat 25. §-a a határidő kezdete tekintetében felmerült viták megszüntetése céljából akképen módosítja, hogy a három hónapos határidő a születés, illetőleg a halál napján veszi kezdetét, továbbá, hogy a felügyelet gyakorlása körében az utólagos anyakönyvezést — a gyakorlati követelményeknek megfelelően — nemcsak az anyakönyvi közvetlen, hanem a felsőbb anyakönyvi felügyelőhatóság is hivatalból elrendelheti. Az A. T. 18. §-ának rendelkezése a javaslat 25. §-a szerint módosul annyiban is, hogy a (3) bekezdésben meghatározott négy esetben az utólagos anyakönyvezés elrendelését a belügyminiszter kizárólagos hatáskörébe utalja. Ennek a módosításnak indoka az, hogy az ott említett esetekben '•— visszaélések megakadályozása végett — nagy körültekintésre és gyakran különböző törvényhatóságokban székelő, illetőleg külföldi hatóságok vagy magyar kír. külképviseleti hatóság közreműködésére van szükség. A 26. §-hoz. Anyakönyvi törvényeink a házasság utólagos anyakönyvezését nem szabályozzák, holott — bár csak ritka esetben, nevezetesen akkor, amikor a házasságkötést az anyakönyvvezető nem közvetlenül a házassági anyakönyvbe jegyzi be, hanem arról a közreműködő polgári tisztviselő jegyzőkönyvet köteles készíteni — ennek szükségessége is felmerülhet. Anyakönyvi törvényeinknek ezt a hiányát pótolja a jelen §., amely kimondja, hogy a házasságkötést csak a bel--