Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

872. szám. 107 nőnek anyakönyvvezetőhelyettesi megbízását kifejezett rendelkezéssel zárja ki. Ettől már csak azért sem lehet eltekinteni, mert a javaslat a teljes és a korlátolt hatáskör közt fennálló megkülönböztetést elvileg elejti s ennélfogva a megbízást kizáró rendelkezés hiányában az anyakönywezetőhelyetesként megbízott nő közreműködhetnék házasságkötéseknél is, ami azonban a házasságkötés ünnepélyességének és komolyságának követelménye szempontjából — különösen a falusi lakosság körében — esetleg nem kívánatos bírálatra adhatna okot. Azt természetesen a javaslat nem zárja ki, hogy a segédszemélyzet körében nők is alkalmaztassanak s nincs akadálya annak sem, hogy a nők az anyakönyvvezető (anyakönyvvezetőhelyettes) felügyelete alatt az anyakönyvekben bejegyzéseket teljesítsenek. A 8. §-hoz. Sokféleképen és igen bonyolult módon szabályozza a már idézett 256.992/1924. B. M. számú körrendelet a városi, továbbá a kinevezett községi anyakönyvvezetőhelyettesek különleges képesítési kellékeit. Különböztet aszerint, hogy az anyakönyvvezetőhelyettes a tennivalókat községekben vagy városokban, illetőleg az anyakönyvi hivatalban vagy a párhuzamos anyakönyv vezetésének helyén (kirendeltségnél) látja-e el, továbbá aszerint, hogy az anyakönyvvezetőhelyettes hatásköre teljes vagy korlátolt-e, vagyis az anyakönyvvezetőhelyettes működése a házasságkötésnél való közreműködésre és mind a három anyakönyv vezetésére kiterjed, avagy a születési és a halotti anyakönyv vezetésére szorítkozik. Az eltérések igen lényegesek. Városokban teljes hatáskörű anyakönyvvezetőhelyettes csak az lehet, akinek jogi képesítése van, tehát ugyanolyan, mint a hivatali állásánál fogva anyakönyvvezetői tisztet betöltő kerületi elöljárónak, illetőleg városi főjegyzőnek. Ellenben a megyei város külterületén szervezett párhuzamos anyakönyvvezetésnél a jelenlegi szabályozás a teljes hatáskör gyakorlásához csupán a középiskola vagy a polgári iskola hat osztályának elvégzését kívánja meg, sőt a nem teljes hatáskörű anyakönyvvezetés ellátásához megelégszik a középiskola negyedik osztályának elvégzéséről szóló bizonyítvánnyal is. Minthogy a mai rendkívüli viszonyok között a 256.992/1924. B. M. számú körrendeletben meghatározott képesítési kellékkel bíró tisztviselőnek teljes hatáskörű anyakönyvvezetőhelyettesként való kijelölése több városban nehézséggel jár, legutóbb a 4000/1943. M. E. számú rendelet átmeneti szabályozással lehetővé tette, hogy a polgármester a belügyminiszter hozzájárulásával olyan f órfitisztviselőt jelölhessen ki teljes hatáskörű anyakönyvvezetőhelyettesként, akinek a 256.992/1924. B. M. számú körrendeletben megszabott képesítési kelléke nincs meg, de életének 24. évét betöltötte. Az ismertetett szabályozás egyáltalában nem felel meg az anyakönyvi szolgálat követelményeinek. Az anyakönyvi szolgálat ellátására jogosító különleges, nevezetesen az 1883 :

1. t.-c. 1. §-ában megállapított általános képesítési kellékeken (magyar állampolgárság, cselekvőképesség, feddhetetlen előélet) felül megkívánt kellékek megállapításában kizáróan a szakszerűség követelményének kell érvényesülnie. Az idevonatkozó szabályozást azonban — figyelemmel különösen a rendkívüli viszonyokra — törvényhozási intézkedésekkel megmerevíteni nem lehet. Ezért ennek a kérdésnek rendeleti szabályozására kérek felhatalmazást. A 9.-§-koz. Az, hogy az anyakönyvvezetőhelyettest, ha nem is visel más közhivatalt, a büntető törvények alkalmazása szempontjából közhivatalnoknak kell tekinteni, az 1940 : XVIII. t.-c. 3. §-ának első bekezdéséből is következik. Tekintettel azonban arra, hogy a közszolgálati alkalmazásban nem álló megbízott anyakönyvvezetőhelyettest (6. §.) a büntetőjogi felelősségen felül fegyelmi és magánjogi felelősség is terheli, szükségesnek tartom, hogy a törvény elvi általánosságban mondja ki azt, hogy az ilyen anyakönyvvezetőhelyettest az anyakönyvvezetői hatáskörbe tartozó tennivalókra nézve közhivatalnoknak kell tekinteni. 14» i