Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

872. szám. 105 anyakönyvi okiratok új szabályozása (31. §.); a büntető rendelkezéseknek az anyakönyvi bejegyzéshez szükséges bejelentési kötelezettség kikényszeríthetése és az adatszolgáltatás biztosítása céljából történt átdolgozása (34—40. §.). II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az 1. §. fennálló jogunknak idevonatkozó s az előzők során ismertetett rendeleti szabályait iktatja törvénybe. A 2. §-hoz. A 2. §. lehetővé teszi, hogy a község (körjegyzőség) vagy a város anyakönyvi közvetlen felügyelőhatóságának engedélyével anyakönyvi kirendeltséget létesítsen. Erre szükség lehet a körjegyzőséghez tartozó kisközségben vagy általában az anyakönyvi kerület anyakönyvvezetőjének hivatali helyiségétől távoleső helyeken (tanyákon, pusztákon, gyártelepeken). Ilyen anyakönyvezést egyébként »párhuzamos anyakönyvek vezetése« megjelöléssel a 256.992/1924. B. M. számú körrendelet is lehetővé tesz s így a javaslat ereszben követi a fennálló jogállapotot. A »párhuzamos anyakönyvek« megjelölést azonban nem tartottam megfelelőnek, mert kétséget támaszthat abban a tekintetben, hogy az anyakönyvezésnek ez a módja miképen illeszkedik be az anyakönyvi szervezetbe. Ezért a javaslat az »anyakönyvi kirendeltség« kifejezést használja, egyfelől azért, mert a »kirendeltség« szóval megjelölt szervezés már a közigazgatás más ágazataiban (pl. a m. kir. rendőrség, az erdőigazgatás' körében) is helyet foglal, másfelől azért, hogy már a megjelölésben is kifejezésre jusson az, hogy nem önálló anyakönyvi kerület létesítéséről, hanem az anyakönyvi kerület területének egyes részeire nézve elhatárolt, de az anyakönyvi kerület anyakönyvvezetőjének vezetése, illetőleg ellenőrzése alatt történő anyakönyvezésről van szó. A 2. §. második mondatában foglalt rendelkezés módot ad arra, hogy az anyakönyvi közvetlen felügyelőhatóság a kirendeltség működési körét a születési és a halotti anyakönyvek vezetésére korlátozza. A helyi viszonyok ugyanis esetleg nem indokolják szükségszerűen azt, hogy a házasság gyors és könnyű megkötéséhez fűződő" érdekekre tekintettel a kirendeltség anyakönyvvezetőhelyettese (6. §.) a házasságkötésnél való közreműködés jogával is felruháztassék, vagy esetleg a kirendeltség területén nem lakik polgári tisztviselőként is alkalmazható személy. A 3. §-hoz. A 3. §-nak a községi anyakönyvvezetőkre vonatkozó (i) bekezdése megfelel a mai jogállapotnak (A. M. T. 2. §.). A 3. §. (2) bekezdése a városi anyakönyvvezetői szolgálatot szervezi újra, az általános indokolásban már körvonalazott ideiglenes megoldás értelmében. E rendelkezés szerint a polgármester az anyakönyvvezetői ügykörrel csak a fogalmazási karba tartozó tisztviselőt bízhat meg, vagyis csak olyan tisztviselőt, akinek a fogalmazási tennivalók ellátására hivatott állásokra megszabott képesítése (1929 : XXX. t.-c. 65. §. (1) bek.) van. A 4—6. §-hoz. Az anyakönyvvezető helyettesítése tekintetében a törvényjavaslat csupán a helyettesítés fŐbb szabályait állapítja meg (4—6. §.) s a részletes szabályok megállapítására a belügyminiszternek ad felhatalmazást (4. §.). A 4. §-nak az a rendelkezése, hogy az anyakönyvvezetőhelyettes a reá bízott munkakörben saját nevében és saját felelősségére jár el, az A. T. 4. §-a tartalmilag azonos rendelkezéseinek helyébe lép. Az 5. §. rendelkezései lényegében megfelelnek a mai jogállapotnak. Fennálló jogszabályaink (A. T. 10. §., A. U. 19—20. §., 87.500/1924. B. M. számú és 256.992/1924. B. M. számú körrendelet) igen bonyolult és a gyakorlati követelményeknek meg nem felelő módon szabályozzák azt a kérdést, hogy miképen Képviselőházi iromány. 1939—1944. XI. kötet. 14