Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

872. szám. 101 az anyakönyvvezető. Ezért javaslatom ideiglenes megoldásképen azt az újítást hozza, hogy városokban anyakönyvvezető a fogalmazási karba tartozó az a tisztviselő, akit a polgármester az anyakönyvvezetői szolgálat ellátásával megbíz (3. §.), anyakönyvvezetőhelyettes pedig az a városi tisztviselő, akit a polgármester az anyakönyvvezetőhelyettesi szolgálat ellátására kijelöl (5. §.). Ez az újítás ugyanis módot ad a polgármesternek arra, hogy az állami anyakönyvezés vezetésére alkalmas városi tisztviselőt bízzon meg. Ez az újítás nem jár a városi háztartásoknak újabb megterhelésével, sőt egyes városokban esetleg megtakarítást jelenthet. A javaslat a már említett szervezeti változtatásokon felül az anyakönyvi közigazgatás egyszerűsítését célzó egyes újításokat kíván megvalósítani a jogorvoslati rendszer szempontjából is. Javasolom ugyanis az A. M. T. 18. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezésnek olyan értelmű módosítását, hogy az érdekeltek az anyakönyvi bejegyzés kiigazítása tárgyában nem a másodfokú anyakönyvi felügyelőhatóság, hanem mar az .anyakönyvi közvetlen felügyelőhatóság véghatározatának hozatala után vehetik igénybe a bírói eljárást (14. §.), továbbá az A. T. 60. §-ának olyan értelmű módosítását, hogy a községi anyakönyvezetőnek mint polgári tisztviselőnek a házasság kihirdetését vagy a házasság megkötésénél való közreműködést meg-, tagadó határozata ellen nem az alispánhoz, hanem a főszolgabíróhoz van helye felfolyamodásnak (15. §., 43. §. (3) bek.). Ezeknek az újításoknak részletes indokait a 14. §-szal kapcsolatban ismertetem. Ezzel az egyszerűsítéssel összhangban javasolom egyúttal az A. T. 57. §-ának azt a módosítását, hogy a házasság kihirdetése alól a községben vagy a megyei városban .lakó házasuló részére nem az alispán, hanem a főszolgabíró, illetőleg a polgármester ad felmentést (41. §.). Ennek a rendszernek kiegészítéseképen továbbá az utólagos házasságkötéssel történt törvényesítés közigazgatási megállapítása és anyakönyvi bejegyzése tárgyában törvényhozási felhatalmazás (33. §.) alapján megállapítandó és az Anyakönyvi Utasításba foglalandó rendelkezések útján a fennálló jogszabályoknak olyan értelmű módosítását tervezem, hogy ebben a tárgyban is elsőfokon a községekben és a megyei városokban született, illetőleg ott lakó személyekre vonatkozóan rendszerint az anyakönyvi közvetlen felügyelőhatóság (főszolgabíró, polgármester) határozzon. Az A. T. 47. §-a szerint a házasságot — abban az esetben, ha a házasulóknak nincs rendes lakóhelye és nincs olyan hely sem, ahol három hónapot meghaladó időn át tartózkodtak — a házasulóknak vagy a községi illetőségük, vagy a születésük helyén is ki kell hirdetni. Az A. T. 74. §-a szerint holtnaknyilvánítás és a halál tényének bírói megállapítása esetében a bejegyzésre az az anyakönyvvezető illetékes, akinek kerületében van a holtnaknyilvánított, illetőleg a meghalt személynek községi illetősége. Az A. T. 77—78. §-a szerint magyar állampolgárnak külföldön történt születését, házasságkötését és halálát akkor, ha a szülőknek, a férjnek, illetőleg a meghaltnak Magyarországon lakóhelye nincs vagy nem volt, a községi illetőségük szerint illetékes anyakönyvvezető jegyzi be a hazai anyakönyvbe. Külföldön házasságon kívül született gyermek születésének hazai anyakönyvezésére pedig az az anyakönyvvezető illetékes, akinek kerületében az anyának községi illetősége van. Ezek a rendelkezések, tekintettel különösen a községi illetőség intézményének bonyolult és jórészt elavult szabályozására, a házasság kihirdetése és az említett anyakönyvi bejegyzések teljesítése tekintetében sok nehézséget okoztak. Ezért