Képviselőházi irományok, 1939. IX. kötet • 721-777., XI-XII. sz.

Irományszámok - 1939-723. Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról szóló 1926:XXII. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről, valamint a visszacsatolt területekkel kapcsolatban a felsőház szervezetére vonatkozóan szükséges átmeneti rendelkezésekről

723. szám. 11 újból megalakult törvényhatóságok felsőházi képviseletével részben megoldódik a felsőház taglétszámának időszerűvé vált felemelése is. A felsőház szervezetéről szóló alaptörvény (1926: XXII. t.-c.) annakidején az országgyűlési képviselők számával majdnem teljesen egyenlő számban állapította meg a felsőházi tagok számát. A törvényhozás által annakidején nagyon helyesen megállapított számbeli egyensúly az utóbbi négy év alatt megbomlott annak következtében, hogy az országgyűlési képviselőknek már az új választójogi törvényben felemelt száma a területvisszacsatolásokkal kapcsolatosan 386-ra emelkedett. A képviselőháznak jelenleg közel százzal van több tagja, mint a felsőháznak. Ezen a nagy eltérésen is javít a visszacsatolt területek törvényhatóságainak képviselethez juttatása. Az itt tisztelettel bemutatott törvényjavaslatban törvényhatóságonkint megállapított létszám mellett a felsőházi tagok száma negyvenhét fővel emelkednék.. Ehhez jönne még a kárpátaljai területről — meghíváson alapuló megbízatással — három felsőházi tag. Az egyes törvényhatóságokra eső felsőházi tagok számát a törvényhatóságok lélekszámának figyelembevételével akként állapítja meg a törvényjavaslat, hogy minden törvényhatóságra annyi felsőházi tag essék, ahány felsőházi tagot a megfelelő lélekszámú törvényhatóságok az ország egyéb területén választanak. Ezekben ismertettem általánosságban a törvényjavaslat II. fejezetében foglalt rendelkezések szükségességét és a felvetődött kérdések megoldásának módját. Elsősorban azért tértem rá a II. fejezet ismertetésére, mert ez a fejezet öleli fel tulajdonképpen a javaslat nagyobb horderejű rendelkezéseit. , Az I. fejezetben foglalt rendelkezések, amelyek elsősorban az alaptörvénynek a gyakorlatban kiütközött hiányait kívánják pótolni kihatásukban — a 3. és 4. §-ok kivételével — kisebb jelentőségűek. Mégis tör vény szerkesztési szempontból ezeket a rendelkezéseket előre kellett felvenni, mert azok az alaptörvénynek állandó jellegű módosítását, illetőleg kiegészítését jelentik. Az alaptörvénynek a gyakorlatban tapasztalt hiányok tekintetében való módosítása, illetőleg kiegészítése már korábban időszerűvé vált, azonban a törvényhozás a közelmúltban nem foglalkozott olyan törvényjavaslattal, amelybe az ezekre vonatkozó rendelkezések beilleszthetők lettek volna és ezért az előttünk fekvő törvényjavaslatban kívántam ezeknek a hiányoknak pótlásáról gondoskodni. Az I. fejezetnek a hiányok pótlásáról szóló rendelkezéseivel a törvényjavaslat részletes indokolásában fogok foglalkozni, azonban már most rá kívánok mutatni a 3. és 4. §-ok rendelkezéseire, amelyek a felsőház szervezetét érintő kiegészítő rendelkezéseket foglalnak magukban. A törvényhatóságok részéről választott felsőházi tagok számának, a visszacsatolt területeken újból megalakult törvényhatóságok és a területükben megnövekedett törvényhatóságok felsőházi kiküldötteivel való emelkedése — az alaptörvény 13. §-ának első bekezdése értelmében — automatikusan maga után vonná a főrendi családok részéről választott felsőházi tagok számának jelentős emelkedését. . Behatóan mérlegelve a felsőháznak az egyes tagcsoportok tekintetében való összetételét, arra a megállapításra jutottam, hogy a főrendi családok választása alapján helyet foglaló felsőházi tagok számának ilyen nagymérvű emelése nem indokolt. Véleményem szerint ugyanis azok a szempontok, amelyeket az alaptörvény — annak indokolásából kitűnően — a felsőház összetételének megalkotásánál érvényesíteni kívánt, nem szenvednének csorbát an^ak következtében, hogy a főrendi családok felsőházi képviselőinek számát függetlenítjük a törvényható-