Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-611. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése Matolcsy Tamás országgyűlési képviselő bejelentése mentelmi jogának megsértése tárgyában

14 611. szám. csendőröket behatolni nem láttak, viszont Kármán Erzsébet, Szombati Papp Dezső és Túri Jánosné tanúk még távozásukkor, vagyis 11 óra tájban is láttak az udvaron várakozó embereket. Ugyanezen a napon ügyes-bajos dolgaikban tanács, támogatás vagy segítségkérés céljából Kolonics András, Lengyel Lajos, Molnár Károly, Meggyes Antal, Kiss István, Varga Istvánné, Pernyéz István, ifj. Meggyes István, Czibulya István és Hári Eerenené sz. Horváth Piroska, bér­emelés kérése végett pedig: Pusztai János, Tamási Pál, Czakó Menyhért, Czakó István, Ivanics István, ifjú Ivanics István : Oláh Mátyás, Vankó Ferenc, Petrovics János, Varga János, Terek István és Boda József várták a szóbanforgó udvaron a gazdasági épületek közelében Matolcsy Tamás vagy Matolcsy Mátyás képviselőket. Ezek a tanúk is egybehangzóan olyértelmű vallomást tettek, hogy az említett udvarra csendőr a kérdéses időben nem ment be. A Gömöri őrmester járőre is a kapuban állott meg, őket az udvarról senki el nem küldte, nem is hallottak és nem is tudnak arról, hogy csendőregyén Matolcsy Mátyás udvarára akkor betért volna, Molnár, Vargáné, Pernyez, ifj. Meggyes, Czibulya és^Háriné tanúk kivéte­lével valamennyien azután jöttek el onnan, miután a sértett őket meghallgatta. Végül pedig Molnár Balázsné sz. Molnár Erzsébet, Kalocsai Márton és Dinnyés János a szóbanlevő napon, mint bemutatásra váró betegek és Kovács János, S. Nagy János, Bendó László, Vankó István,, Szabó László, Szerencsés István és Kunvári Henrikné sz. Kucogi Ilona tanúk, akik különféle ügyekben szándékoztak Matolcsy Mátyás udvarára bemenni, tanúvallomásukban —- Kovács János kivé­telével — egybehangzóan nyilatkoztak, hogy nem látták, nem hallottak és nem tudnak róla, hogy az említett napon Matolcsy Mátyás udvarába csendőrök hatoltak volna be, és a megjelenteket onnan küldték volna el. A sértett az ügyészi előzetes megállapítások során — a fentebb ismertetett tanúvallomások lényegének elébetárása után —- a feljelentésében foglaltak egy részét lényegileg maga is mó­dosította, amennyiben vallomásában azt adta elő, hogy »behatolás« alatt a csend­őröknek a délutáni órákban az ő udvarán történt megjelenését értette. Ugyanis nincs közvetlen tudomása arról, hogy a csendőrök délelőtt is bementek volna (Matolcsy Mátyás) udvarára. Azt azonban hallotta, hogy egy embert kihívtak és ennek következtében történt az, hogy a munkások mind eltűntek az udvarról, amikorra ő a községházáról oda visszatért. Egyébként ezt az eltávolítást már azért is feltételezi, mert a járőrvezető első találkozásukkor jelezte előtte, akik nem szerződéses munkások, azt az udvarról elküldik. Hogy az eltávolítás valóban megtörtént, azt végül a miatt is valószínűnek tartja, mert a munkások a bér­fizetésre is vártak, a bérükre nagy szükségük is lehetett és így nem valószínű, hogy a pénz kézhezvétele nélkül önként távoztak volna. Vallomása egy másik részében viszont azt adta elő a sértett, hogy a községházától hazatérve, az öccse udvarán levő váróhelyiségbe ment és az ott reá várakozó betegeket és panaszosokat, akik még ottmaradtak, tanáccsal ellátta. így a sértett vallomásának most idézett két részében ellenmondás látszik fennforogni, mert amíg az előbbi rész szerint az emberek a csendőrök fellépése folytán eltávoztak az udvarról, addig az utóbb idézett rész szerint mégis ottmaradtak, sőt azokat tanáccsal el is látta. Ügyszintén ellenmondást tüntetett fel sértett előadása azzal a ténnyel, amely szerint: jól­lehet a járőrök Matolcsy Mátyás udvaráról távozó személyek neveit mind felírták, még sincs az említettek között egy sem, aki — tanúként történt kihallgatása során — azt adta volna elő, hogy a feljelentésbeli alkalommal bérének kifizetését várta volna, illetve nem várhatta meg és hogy őt a gyanúsítottak elküldték, vagy hogy egyáltalában csendőri beavatkozás folytán távozott volna az udvarról; sőt a megállapítások szerint a betegek valamennyien, a munkások és panaszosok nagyrésze azután távozott, miután a sértett őket meghallgatta. Ugyanez a tény

Next

/
Oldalképek
Tartalom