Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-X. Kormányzói kézirat, mely köszönetet mond a törvényhozásnak a hősi halált halt nagybányai vitéz Horthy István kormányzóhelyettes emlékének kegyeletes megörökítéséért, valamint özvegye és árvája iránt megnyilvánult szeretetért

666 X. szám. Hivatalos másolat X. szám. MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJA Tisztelt Országgyűlés! Hálásan köszönöm a magyar törvényhozásnak, hogy hősi halált halt fiam emlékét bensőséges kegyelettel megörökítette s özvegye és árvája iránt annyi szeretetet tanúsított. De köszönöm az irántam kifejezésre juttatott együttérzést is, mely jól esett, bár ilyen csapásra nincs vigasz. Különös örömömre szolgál az Országgyűlésnek az az elhatározása, hogy szeretett fiam emlékének megörökítésével kapcsolatban, a fennálló törvényes rendelkezéseken felül is intézményesen gondoskodni kíván mindazok özvegye és árvái sorsának enyhítéséről, akik a dicsőség mezején életüket áldozták a hazáért. Ez az elhatározás is a magyar hagyományokhoz méltóan juttatja kifejezésre a nemzet sorsközösségét és háláját mindazok irányában, akik áldozatul a saját életüket adták. Szeretett fiamat — aki az ő emberi értékével nagy szolgálatára lehetett volna hazájának — a kötelességérzet vitte végzete felé. Nem tarthattam volna vissza akkor sem, ha akartam volna. Elmúlása vesztesége a hazának is, de életének feláldozásával új babért szerzett ahhoz a soha el nem hervadó koszorúhoz, mely a magyar katonát harcban mindig megillette. Sorsdöntő korszakot élünk. Az egész világ harcban áll. Ebben a harcban a becsület, a magyar hűség és az élet logikája irányítsa magatartásunkat fajunk és hazánk üdvére. Az államfő helyzete ma különösen nehéz és felelősségteljes. Ezt az őrhelyet nem kerestem sem magam, sem fiam számára. De amit vállaltam, vállalom ezekben a nehéz időkben is, amíg az Isten kegyelme nekem erőt ad. Ezután sem kívánok egyebet, mint a nemzet javát munkálni és minden kérdésben, minden körülmények között úgy határozni és úgy cselekedni, ahogyan ezt a nemzet érdeke meg fogja kívánni. Ma mindenekfelett az a kötelességünk, hogy el legyünk készülve a további erőpróbákra. Ütőképes hadseregre van szükségünk, ez a nemzet egész erejét igényli és ezért is erőteljesen gyarapodnunk kell gazdaságilag. Mindenki fokozott mértékben állítsa munkaerejét, szorgalmát és ha van, tőkéjét a végső cél szolgálatába. Reformokra élő és haladó országunknak szüksége van, de ezeket lelkiismeretünkre