Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-631. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése "az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról" szóló 584. számú törvényjavaslat tárgyában

50 63l. szám. kiegyenlítésének elmaradásával járó veszély fokozódik azáltal, liogy ez a törvényjavaslat az állami és a községi támogatást megvonja az izraelita hitfelekezettől és annak intézményeitől. így a tartozások kifizetése csak akkor válik lehetségessé, ha a hitközség hajlandó híveire megfelelő mértékben hitközségi adót kivetni és azt be is hajtani. Ezért arra az esetre, ha a hitközség részéről nem mutatkoznék hajlandóság a tartozások kiegyenlítésére szükséges fedezet biztosítására, módot kell adni a vallás- és közoktatásügyi miniszternek ahhoz, hogy kötelezhesse a hitközséget a hitközséghez tartozó hívők anyagi erejének meghatározott tartozások teljesítése céljából való igénybevételére. Az új 4. §. ezt az eszközt biztosítja a vallásés közoktatásügyi miniszter számára. Az új rendelkezés egyébként tartalmánál fogva beleilleszkedik abba a vagyonfelügyéleti jogkörbe, amelyet az elismert vallásfelekezetek tekintetében az 1895 : XLIII. t.-c. 20. §-a biztosított a vallásos közoktatásügyi miniszter számara. A bizottság Pálás Károly bizottsági tag indítványára a törvényjavaslat szövegét a következő új szakasszal is kiegészítette. »5. §. Bevett vagy elismert vallásfelekezetből az izraelita vallásfelekezetre áttérni, úgyszintén bevett vagy elismert vallásfelekezeten kívülállónak az izraelita vallásfelekezetbe belépni ennek a törvénynek hatályba lépése után nem lehet. Az ilyen áttérés vágj belépés végett a törvény hatályba lépése előtt folyamatba tett eljárást a törvény hatályba lépése után befejezni nem lehet. Az előbbi bekezdésben foglalt tilalom nem terjed ki az olyan személyekre, akik az 1941 : XV. t.-c. 9. §-a értelmében zsidók. Magyar állampolgárnak az ebben a §-ban foglalt rendelkezés ellenére az izraelita vallásfelekezetre áttérése vagy abba belépése akkor ^em érvényes, ha az külföldön történt«. A bizottság tudomása szerint az 1941 : XV. t.-c. hatályba lépése után olyan jelenségek mutatkoztak, hogy az említett törvény rendelkezéseit egyesek a törvény kijátszására használják fel. Abban az esetben ugyanis, ha valamely nemzsidó az izraelita hitfelekezet tagjává lesz, az 1941 : XV. t.-c. rendelkezései szempontjából zsidóvá válik és így sem a zsidóval való házasságkötésének, sem a zsidóval való házasságonkívüli nemi érintkezésének nincs többé törvényes akadálya. Igaz ugyan, hogy az 1941 : XV. t.-c. 9. §-a a házassági tilalom üyen kijátszása esetére súlyos következményeket állapít meg, amennyiben az így áttért személyt még arra az esetre is zsidónak minősíti, ha később ismét keresztény hitfelekezet tagjává lesz, a tapasztalat szerint ez a joghátrány nem bizonyult eléggé visszatartó erejűnek. Ezért a bizottság úgy véli, hogy a szóbanlévő visszaéléseket, amelyek alkalmasak arra, hogy az 1941 : XV. t.-c. fajvédelmi célját és hatályosságát erősen veszélyeztessék, az izraelita hitfelekezetbe való áttérés megtiltásával kell megakadályozni. Bár az ilyen irányú rendelkezés tárgyánál és céljánál fogva inkább az 1941. évi XV. törvénycikk anyagába tartozott volna, vagy azt külön törvényjavaslatba lehetett volna felvenni, a bizottság célszerűségi szempontból úgy találta helyesnek, ha a szóbanlevő rendelkezéssel az ezúttal tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot egészíti ki. A bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a törvényjavaslat ilyen irányú kiegészítése a javaslat általános vitája során már tárgyaltatott. Az új 5. §. második bekezdése az áttérési, illetőleg belépési tilalom alól kiveszi azokat, akiket az 1941 : XV. t.-c. 9. §-a értelmében úgyis zsidóknak kell tekinteni. Már a magyar nemzetközi magánjognak is nem vitás szabálya az, hogy a személyállapotra vonatkozó jogok anyagi szabályaira nézve annak az államnak szabályai irányadók, amelynek a személy polgára. Ennélfogva a vallás változtat ás