Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-626. Törvényjavaslat az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezet alapjának növelése tárgyában
42 626. szám. a kereseti adóalap 2000, 4000, illetőleg 6000 pengőt nem halad meg, a várható évi bevétel megközelítő összege 313.000 pengő lenne. A javaslat a jóléti hozzájárulás összegét 1, 1%, 2, illetőleg 3%-ban szabja meg aszerint, amint a kereseti adóalap 2000, 4000, 6000, illetőleg 10.000 pengőt nem halad meg. Tízezer pengőt meghaladó kereseti adóalap esetében a tervezet a megterhelés méltányos arányossága érdekében a kereseti adóalapnak minden további tízezer pengővel való emelkedése után fél-fél százalékkal emeli a százalékos kivetési kulcsot, úgy azonban, hogy ez a kulcs hat százalékot (amelyet 70.000 pengős kereseti adóalap esetében ér el a 60.000 pengőt meghaladó kereseti adóalap után) nem haladhat meg. Ilyen értelmű szabályozás mellett elérhető az, hogy a számottevően nagyobb keresettel rendelkező ügyvédek keresetük arányában nagyobb mértékben vesznek részt az intézet támogatásában, anélkül azonban, hogy ez a támogatás reájuk nézve méltánytalan terhelést jelentene. / RÉSZLETES INDOKOLÁS. A javaslat címéhez. A javaslat címe — annálfogva, hogy nem az ügyvédi jóléti hozzájárulásnak, hanem az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezeti alapjának növelését, tehát nem szubjektív, hanem objektív elemet helyez a tárgykör megjelölésének középpontjába — kifejezésre kívánja juttatni azt, hogy a javaslat rendelkezései közérdek szempontjából jelentős intézmény szolgáltatóképességének biztosítására irányulnak. Az 1. §-hoz. A jóléti hozzájárulás lerovásának módozataira irányuló megfontolások körében a javaslat* előkészítése során mérlegélés tárgyául szolgált olyan értelmű elgondolás is, amely szerint törvénykezési illeték útján kerülne a jóléti hozzájárulás megvalósításra. Ilyen értelmű szabályozás azonban nem mutatkozott volna célszerűnek. Az ügyvédi jóléti hozzájárulásnak akár készpénzben, akár bélyeg jegyekben lerovása ugyanis a kiszámítás^ kivetés, lerovás, beszedés, elszámolás és ellenőrzés révén az illetékből származó bevétellel arányban nem álló mértékben terhelné a pénzügyi igazgatás szerveit, azonfelül igen jelentős mértékben terhes volna az ügyvédekre és a bíróságra is. A jóléti hozzájárulás összegének meghatározása végett ugyanis minden ügyben számításokat kellene végeznie az illeték lerovására kötelezett ügyvédnek, a bíróságnak pedig az illeték lerovását s a lerovott illeték összegét felül kellene vizsgálnia, miáltal a bíróság jelentős mértékben elvonatnék voltaképpeni feladata, az ítélkezés elől. A leletezés pedig ugyancsak nagy mértékben megterhelné a bírósági irodákat és a pénzügyi igazgatás illetékes szerveit. Nem csekély nehézséggel járna az illetéklerovás elmulasztásának esetében érvényesülő jogkövetkezmények meghatározása is. A törvénykezés alapján és célján krvüleső, a jogszolgáltatás szempontjából tehát mellékes cél érdekében ugyanis semmiképpen sem volna helyénvaló olyan jogkövetkezmények meghatározása, amelyek megakasztanák a törvénykezési eljárás folyamatát, ha pedig a leletezéssel járó említett nehézségek miatt a leletezés jogkövetkezményei figyelmen kívül maradnának, nem lehetne olyan hatásos jogkövetkezményt megszabni, amely kellően biztosítaná az illeték szabályszerű lerovását. Ezekből a megfontolásokból folyamodik a javaslat olyan értelmű szabályo záshoz, amely szerint az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet céljára szolgáló jóléti hozzájárulás az ügyvéd kereseti adóalapjának összegéhez igazodik. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezeti alapjának növelésérc szolgáló jóléti hozzájárulás minden tekintetben ugyanazon megítélés alá esik, mint
