Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-647. Törvényjavaslat a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
290 647. szám. szakközege mellett az egészségügyi segédszolgálatot fogják ellátni s természetszerűleg irodakezelési vagy szolgai munkákra nem lesznek igénybevehetők. A (z) bekezdés értelmében az alkalmazási előfeltételek, továbbá a szolgálati jogviszonyok, nemkülönben a járandóságok rendeleti úton nyernek szabályozást. Az egészségőrök — megfelelő javadalmazás mellett — a jövőre nézve is szegődmenyesekként lesznek alkalmazhatók. A (i) bekezdés az egészségőrök alkalmazásával kapcsolatos költségek fedezete tekintetében rendelkezik. . A fentebb előadottakból kitűnőleg a városok és községek által eddig beszerzett fertőtlenítőgépek kihasználása és gondozása nincs megfelelően biztosítva. Lehetőséget kell tehát biztosítani arra nézve, hogy a gépeket ne csak azok a közületek használhassák, amelyek azokat beszerezték. Természetes viszont, hogy a közös igénybevétel a fenntartási költségekhez való hozzájárulás kötelezettségével fog járni. Az (5) bekezdés a szükséges intézkedések megtételére a belügyminisztert hatalmazza fel. A visszacsatolt kárpátaljai, keleti, erdélyi és délvidéki területen alkalmazott egészségőrök javadalmazása ezidőszerint az állami költségvetésben van előirányozva. A (e) bekezdés ezt a jogállapotqt továbbra is fenntartja. A 23. §-hoz. A városok fejlesztéséről szóló 1912 : LVIII. t.-c. 12. §-ának negyedik bekezdése lényegében teljesen azonos rendelkezést tartalmaz. Minthogy azonban az előkészítés alatt álló közigazgatási reform során a szóbanlévő törvény még hatályban álló egyéb rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése van tervbe véve, nem mutatkozik kívánatosnak, hogy az 1912 : LVIII. törvénycikk ezért az egy közegészségügyi rendelkezésért hatályában továbbra is fenntartassák, hanem helyesebbnek látszik a megfelelő rendelkezést ebbe a tisztán közegészségügyi vonatkozású törvénytervezetbe átvenni. Az 1912 : LVIII. t.-c. 12. §-ának ötödik bekezdése, valamint 13. §-a a törvényjavaslat 26. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyancsak hatályát veszti, azonban ezeknek a rendelkezéseknek fenntartása szükségtelenné vált. A 24. §-hoz. A kormányhatóságok gyakorlata szerint az alapítványi főfelügyelet i hatóság alapítványokat egymással az esetben egyesíthet, ha az egyesítés az érdekelt alapítványok törzsvagyonának fenntartása, kezelésének célszerűsége vagy céljuk megvalósítása érdekében szükséges. A §. (1) bekezdése ezen túlmenőleg jogot ad a belügyminiszternek az egyesítésre az esetben is, ha ezt az alapítványok törzsvagyonának csekélysége vagy a viszonyok megváltoztatása teszi indokolttá. Hogy az egyesítéssel rendeltetésüket betöltő alapítványok keletkezzenek, lehetőséget ad a javaslat nemcsak a hasonló-, hanem általában a közegészségügyi célú alapítványok egyesítésére is. A közegészségügyi alapítványok fogalmát a (4) bekezdés határozza meg. Míg az (1) bekezdés a belügyminiszter kezelésében álló alapítványok tekintetében intézkedik, addig á ? (2) bekezdés a belügyminiszternek, mint a közegészségügyi célú alapítványok főfelügyelő hatóságának ad hasonló tartalmú felhatalmazást. Az alapítványok intézőszerveinek meghallgatása tekintetében felvett rendelkezés az alapítványok külön jogi személyiségében leli magyarázatát. A (3) bekezdés rendezi a közegészségügyi célra rendelt juttatásokból keletkezett bevételeknek, alapoknak és egyéb összegeknek felhasználását. E rendelkezés következtében lehetőség nyilik a fenti vagyontárgyaknak alapítvány létesítésére leendő felhasználására s ezáltal a felhasználatlan értékeknek a közegészségügy szolgálatába való állítására. Az ilyen összevonás a magyar törvényhozásban nem újszerű jelenség, mert a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról szóló 1933 : VII. t.-c. 32.
