Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-647. Törvényjavaslat a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes egészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
280 647. szám. veszélyeztetettsége valóban fennáll ezeken az osztályokon, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint pl. 1917-től 1925-ig a székesfővárosi Szent László közkórházban 104 orvos, 12 tisztviselő és 630 ápolónő betegedett meg hivatásának gyakorlása közben szerzett fertőző betegségben, akik közül 44 meg is halt. A megoldást egy lépéssel sikerült előbbre vinni akkor, amikor az 1942. évi állami költségvetésben az Országos Közegészségügyi Intézet orvosai és egyéb alkalmazottai részére a veszélyeztetett foglalkozási kör jogcímén külön működési pótlék irányoztatott elő. A jelen §. (i) bekezdése összefogóan szabályozza a kérdést a belügyminiszter felügyelete alatt álló összes közületi kórházakra nézve. Egyrészt maga a jogszabály sorolja fel azokat a kórházi osztályokat és laboratóriumokat, amelyeknek orvosai és egyéb alkalmazottai erre a pótlékra jogosultak, másrészt a kórházi fertőző- és a tüdőbetegosztályokat illetően a kijelölés jogát a tervezet a belügyminiszternek tartja fenn, inert ez utóbbiakra nézve csupán esetenkint lehet elbírálni, hogy forgalmuknál és berendezésüknél fogva azokban kikre nézve és mennyiben áll fenn komoly fertőződés veszélye. Annak eldöntése, hogy a veszélyességi pótlék a beszámítható javadalmazás meghatározott százalékában, avagy meghatározott évi összegben állapíttassék-e meg, továbbá a pótlék szempontjából figyelembe vehető alkalmazási körök kijelölése rendeleti útra maradt. A veszélyességi pótlék nem lévén nyugdíjba beszámítható, gondoskodni kellett arról, hogy a fertőződés következtében szolgálatképtelenné váló alkalmazott részére ellátás biztosíttassák arra az esetre is, ha az érvényben álló ellátási szabályok szerint egyébként nem lenne még ellátásra jogosult. A (2) bekezdés a nyugdíjtörvény megfelelő §-ainak kiegészítése útján az ellátás kérdését teljesen rendezi. Az 1912 : LXV. t.-c. 42. §-ának első, második, harmadik, negyedik és hatodik bekezdése a következőképpen rendelkezik : »Azt a tisztviselőt, altisztet és szolgát, aki a 31., illetőleg a 41. §. értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be, akinek teljes szolgálatképtelenségét azonban minden kétséget kizárólag a szolgálat teljesítése közben vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett baleset vagy más hirtelen, időbelileg pontosan meghatározható, viszonjdagosan rövid időszakon belül beállott rendkívüli esemény idézte elő, olyannak lehet tekinteni, mintha nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte volna. Azt a tisztviselőt, altisztet és szolgát pedig, aki a 31., illetőleg a 41. §. értelmében nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét már betöltötte, az első bekezdésben említett esetben a jelen törvény alapján őt egyébként megillető nyugdíjnál magasabb összegű nyugdíjban lehet részesíteni. Ilyen esetben az engedélyezendő nyugdíj összegét a miniszter (állami számvevőszék elnöke) esetrőlesetre határozza meg, ez az összeg azonban nem haladhatja meg a nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló beszámítható javadalmazásnak összegét. A fenti határozmányok az ideiglenes minőségben alkalmazott, valamint azokra a tisztviselőkre, altisztekre és szolgákra is kiterjednek, akik a jelen törvény alapján beszámítható szolgálati idejüknek kezdetekor negyvenedik életévüket már betöltötték volt. Az első bekezdésben említett esetben az évi segély díj élvezetében állott gyakornok részére is lehet — a segély díj 80 százalékát meg nem haladó — nyugdíjat engedélyezni.« »A fentebb említett összes kedvezményes nyugdíjakat csak a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával és csak olyan esetekben lehet engedélyezni, ha a szolgálatképtelenséget előidéző baleset, rendkívüli esemény vagy sérülés és a teljes szolgálatképtelenség megállapítása között három évnél hosszabb idő>nem telt el.«
