Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

180 645. szám. A javaslat, amennyiben különös szempontok nem indokolják, nem kívánt eltérni azoktól a rendelkezésektől, amelyek a felhívott két törvény értelmében jelenleg hatályban vannak. Az 1936 : XXVII. törvénycikk célkitűzése elsősorban a kisbirtokok szaporítására s a meglevő törpegazdaságok kiegészítésére, illetőleg ennek kapcsán a leginkább megfelelő birtokmegoszlás kialakítására irányul. Ezzel szemben a jelen fajvédelmi törvényjavaslat elsősorban a zsidóknak a mező- és erdőgazdasági ingatlanok tulajdonából való kiszorítását s ezek mező- és erdőgazdasági tevékenységének a korlátozását célozza. E két célkitűzés különbözősége indokolja, hogy szükség szerint a végrehajtásban az említett törvények rendelkezéseitől is el lehessen térni. Ezzel összefüggésben felhatalmazásra volt szükség a tekintetben is, hogy a juttatott ingatlanokért fizetendő ellenértéket, az ellenérték fizetésének módozatait 7— a javaslat célkitűzéseinek megfelelően — a végrehajtás során lehessen megállapítani. Végrehajtási úton lesz szabályozandó az is, hogy a törvény alkalmazásában miként kell figyelembevenni azt, ha valamelyik vagyontárgy többeknek osztatlan közös tulajdonában van. Amíg ugyanis arra az esetre, ha a tulajdonostársak valamelyike nem tekinthető zsidónak, az 1940 : IV. t.-c. 41. íjának (2) bekezdése megfelelő rendelkezést tartalmaz a tulajdonközösség megosztása tekintetében, addig abban a kérdésben, hogy az átengedésre kijelölhető ingóságok tekintetében fennálló tulajdonközösség esetében milyen rendelkezés irányadó, továbbá, hogy a javaslat 3. §-ának alkalmazásában a családi kötelékben élő tulajdonostársak miként érvényesítsék a javaslatban részükre biztosított előnyöket, jogszabály nincs. Ezek a kérdések rendeleti szabályozást igényelnek. A javaslat célkitűzéseinek gyors és eredményes megvalósítását olyan jogszabályokkal is célszerű elősegíteni, amelyek meghatározott esetekre az átengedésre kijelölhető vagyontárgyak szabadforgalmát is biztosítják. Olyan intézkedés például, amely szerint az átengedésre kijelölhető vagyontárgyakat — vagy ezek egy részét — záros határidő alatt a javaslat rendelkezéseinek megfelelő ellenérték mellett erre érdemes és hatóság által kijelölt személyeknek el lehet adni, jelentékenyen elősegíti — különösen a kisebb ingatlanok tekintetében — az átengedésre kötelező rendelkezések gyors végrehajtását. E tekintetben vidékenkint — különösen pedig a mívelési ágak különbözőségére tekintettel — más és más szabályra lehet szükség. Erre tekintettel, valamint arra is figyelemmel, hogy az ingatlanforgalom korlátozására vonatkozó részletes jogszabályok a törvényjavaslat keretébe nem illeszthetők be, megfelelő felhatalmazás útján kellett a szabályozás és korlátozás lehetőségeit biztosítani. Az 1942. évi március hó 1, napja előtti hatállyal bejegyzett jelzálogjog alapján jogosult hitelezők érdekeinek a biztosítására adnak lehetőséget a (3) bekezdés rendelkezései. A zsidókra vonatkozó és hatályban levő törvények a zsidók tulajdonában levő erdőgazdasági ingatlanok átengedése tekintetében rendelkezéseket még nem tartalmaznak. Ezért szabályozni kellett az átengedésre kijelölhető erdőgazdasági ingatlanok felhasználásának a módját is. Erre nézve a jelén § (4) bekezdése kimondja, hogy a rendelkezésre álló erdőgazdasági ingatlanokat a kincstári erdők határának kikerekítésére, közérdekű erdőgazdasági, honvédelmi, valamint az 1935: IV. t.-c. 212. §-ának a) és b) pontjaiban említett természetvédelmi célokra az állam tulajdonában lehet megtartani vagy olyan személyeknek lehet juttatni, akiknek részére a juttatást a földmívelésügyi miniszter megállapítása szerint közérdekű szempontok indokolják. A javaslatnak ez a szövege egyaránt módot ad arra, hogy nemzeti érdekből akár természetes, akár jogi személyeknek — ide értve a közérdekű alapokat i alapítványokat és intézeteket is —erdőgazdasági ingatlant lehessen juttatni.