Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
174 645. szám. meg. Ugyancsak a nemzsidók megkülönböztetését szolgálja a §-nak az a további rendelkezése is, amely szerint az ellenértéket az ingatlanok átvételekor teljes egészében készpénzzel kell kifizetni. Az ingatlanoknak; az említett időben zsidó által nemzsidóra ingyenes átruházása alapot adhat arra a feltevésre, hogy a zsidó tulajdonos ingatlanának átruházásával a zsidótörvény rendelkezéseit kívánta megkerülni. Ezért e § szerint ilyen esetben ugyanazokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, mint amelyeket az átengedésre kötelezett zsidókkal szemben. V. Birtokbavétel és a tulajdonjog bejegyzése. A 9. §-hoz. Az indokolásban már többször hangsúlyozott gyors végrehajtás biztosítása céljából szükséges volt a javaslatba olyan rendelkezés felvétele is, amely szerint az átengedésre kötelező határozat az ellenérték megállapítása és kifizetése előtt nyomban végrehajtható. Ez a szabály az átengedésre kötelezettre különösebb hátrányt nem jelent, mert a 7. § (i) bekezdése szerint az ellenérték után a kamat már az ingatlan birtokbavételétől jár. A 9. § rendelkezése a gyors végrehajtás biztosításával azt a célt is szolgálja, hogy az ingatlanok tulajdonában beálló változással járó zökkenő a mezőgazdasági termelés folytonosságát ne zavarja. Erre tekintettel a tulajdonjognak az állam, illetőleg a kijelölt intézet javára tehermentes bejegyzését már az ellenérték kifizetése előtt is el lehet rendelni. Az ingatlanokért járó térítés fogalmából önként következik, hogy ez — az ingatlanok helyébe lépve — a hitelezők és más érdekeltek jogainak biztosítására és kielégítésére szolgál. VI. Jogorvoslat. A 10. §-hoz. A jelen § az átengedésre kötelező határozat ellen előterjeszthető jogorvoslatokról rendelkezik s általában a panaszeljárás meggyorsítására törekszik. A panaszeljárás meggyorsításánál elsősorban a javaslat elsődleges célkitűzésére kellett figyelemmel lenni, amely szerint a mező- és erdőgazdasági ingatlanokat a zsidók tulajdonából a lehető legrövidebb időn belül el kell vonni. Ez a célkitűzés különbözteti meg a jelen javaslatot egyéb birtokpolitikai törvényeinktől, amelyeknek elsődleges célkitűzése — jelentkező szükséglet esetén — az arra érdemes földműves lakosság földszükségletének a kielégítésére irányul. Az utóbbi szempont érvényesülése a javaslat fő célkitűzése mellett a panaszeljárás gyorsítása révén magától értetődően ugyancsak biztosítva van. A panaszjogot — személyi és tárgyi vonatkozásban — a mondottak mérlegelésével állapítja meg a javaslat. Személyi vonatkozásban csak azon az alapon biztosít panaszjogot, ha az átengedésre kötelezett a törvény hatálya alá nem esik, tárgyi vonatkozásban csak azon az alapon, hogy az ingatlant a törvény értelmében átengedésre kijelölni nem lehet. Azokban az esetekben, amelyekben az ellenértéket a kataszteri tiszta jövedelem és a házadóalap figyelembevételével kell megállapítani, az átengedésre kötelezettet csak annyiban érheti sérelem, amennyiben a kiszámítás nem ennek megfelelően történik, vagy a kiszámítás számtanilag helytelen. Amennyiben pedig a térítést becslés útján kell megállapítani, a panasz csak akkor indokolt, ha a térítés a becslőbizottság által megállapított becsértéknél alacsonyabb. Ennek megfelelően a javaslat 10. §-ának (i) bekezdése a térítés megállapítása ellen csak azon az alapon enged panaszt, hogy a térítés és kiegyenlítésének módja nem a törvény rendelkezésének megfelelően állapíttatott meg, illetőleg, hogy a megállapított térítés a becslőbizottság által megállapított becsértéknél, vagy a javaslat 8. §-a
