Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
645. szám. 167 hiányában pedig abban az esetben, ha az említett utóöröklésre jogosult az előörökos ellen további hatvan nap alatt az előöröklési jog megszüntetése iránt pert indít. Az utóbb említett perben a bíróság a zsidó elöörökös tulajdonjogát — haszonélvezeti jogának biztosítása mellett — megszünteti és az utóöröklés beállását mondja ki. A jelen bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók, ha az előörököst a javaslatnak törvényként hatálybalépése előtt — habár nem jogerősen — az ingatlan átengedésére kötelezték, valamint abban az esetben, ha az utóörökössel szemben az 1936 : XXVII. t.-c. 48. §-a (í) bekezdésének 1., 6., 8. és 9. pontjában felsorolt kizáró okok valamelyike fennforog. A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni utóhagyomány esetében is. A (2) bekezdés most ismertetett rendelkezései egyfelől kizárják azt, hogy az utóöröklós meghiúsulásának esetére az utóörökléssel terhelt ingatlan a zsidó elöörökös korlátlan tulajdonába kerülhessen, másfelől pedig kizárja annak a lehetőségét is, hogy nemzsidó utóörököstől csak azért vonassék el az ingatlan, mert annak időleges tulajdonosa zsidó. Ezek a rendelkezések, amelyek végeredményben magánjogunk szellemének is megfelelnek, a javaslat célkitűzéseit nem érintik, sőt bizonyos mértékig elő is segítik, mert a zsidó elöörökös időleges tulajdonából a nemzsidó tulajdonába juttatják az ingatlant. Esetleges kijátszások megakadályozására is gondol a javaslat, éppen ezért a bekezdés csak az olyan utóörökléssel terhelt ingatlanok tekintetében ad mentességet az átengedésre kötelezés alól, amelyre az utóöröklési jog már a javaslat benyújtása előtt megállapíttatott. A mentességet még ilyen esetekben is ahhoz köti, hogy a keresztény utóörökös az ingatlant a javaslatban meghatározott, aránylag rövid idő alatt tulajdonaként megszerezze. IV. Az átengedésre kötelezés esetében járó térítés. Az ő. §-hoz. Az átengedésre kötelezés jogát s ennek eljárási szabályait az 1936 : XXVII. törvénycikk iktatta törvénytárunkba. E törvény hatálybalépése (1937, évi augusztus hó 1. napja) óta minden újabb jogszabályunk, amely valamely ingatlan tekintetében átengedésre kötelezési jogot biztosít, az átengedésre kötelezés részletes szabályainak megismétlése helyett — mint irányadó szabályokra — rendszerint ennek a törvénynek a rendelkezéseire utal. A 8.360/1939. M. E. sz. rendelet 7. §-a is általános szabályként mondja ki, hogy az 1939: IV. törvénycikk alapján történő átengedésre kötelezés esetében — a dolog természetéből folyó eltérésekkel — az 1936 : XXVII. törvénycikk és az ezt kiegészítő, módosító, illetőleg végrehajtó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az 1939: IV. törvénycikk alapján ingatlanának tulajdonul vagy kishaszonbérletek céljára haszonbérletbe átengedésre kötelezett kártalanítása tekintetében a 280.000/1941. F. M. sz. rendelettel hatálybaléptetett 1940: IV. t.-c. 36. §-a is irányadó. A jogszabály alapján az ingatlan valóságos és teljes becsértékét az azon lévő épületek és építmények értékének, valamint a becsérték megállapítása szempontjából jelentős összes körülmények figyelembevételével kell megállapítani. Az ellenérték megállapítása tárgyában a földmívelésügyi miniszter határoz, akinek a határozata ellen a becsérték megállapításában érdekelt fél panasszal élhet az ingatlan fekvése szerint illetékes kir. ítélőtáblához. A kir. ítélőtábla a panaszt a 42.000/1937, I. M. sz. rendelet értelmében a polgári perrendtartásnak a fellebbezés szóbeli tárgyalására irányadó szabályai szerint tárgyalja. Ennek megfelelően rendszerint egy vagy több szakértőt vezet be és a szakértők véleménye alapján állapítja meg az ingatlanok ellenértékét. Az 1936: XXVII. törvénycikknek a becsérték megállapítására irányadó, egyidejűleg viszonylag kevésszámú mezőgazdasági ingatlan becslésében alkalmazásra szánt