Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
645. szám. 159 (igazgatóságuk, felügyelőbizottságuk) összetétele alapján eshettek a zsidótörvény hatálya alá, a jelen bekezdés akként rendelkezik, hogy az olyan részvénytársaságra, amelynek alapszabályok szerint meghatározott tárgya mező- vagy erdőgazdálkodás, a javaslatnak a zsidókra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell abban az esetben is, ha a földmívelésügyi miniszter a vállalat tárgya szerint érdekelt miniszterrel egyetértve — a részvények tulajdonosaira is tekintettel — megállapítja, hogy a részvénytársaság zsidók irányítása alatt áll. E rendelkezésből nyilvánvaló, hogy amikor a javaslat 1. §-ának (2) bekezdése a társaság tagjainak vagy a társasági tőke tulajdonosainak többségét említi, vagy amikor társasági tőkéről (törzstőkéről) beszél a közkereseti és betéti társaságra vagy a korlátolt felelősségű társaságra kell gondolnunk. Amíg ugyanis az, hogy a társasági tőke tulajdonosainak többsége zsidó-e, valamint az, hogy a társasági tőkének (törzstőkének) több mint a fele zsidók tulajdonában van-e, közkereseti és betéti társaságoknál, korlátolt felelősségű társaságnál, sőt szövetkezetnél is megállapítható, addig a részvénytársaságoknál ennek megállapítása nehézségekbe ütközik még akkor is, ha a részvénytársaság névre szóló részvényekkel alakult. Erre a nehézségre tekintettel vette fel a javaslat az előbb már említett rendelkezést csak az olyan részvénytársaságokra vonatkozóan, amelyeknek alapszabályuk szerint meghatározott tárgya mező- vagy erdőgazdálkodás. E rendelkezés alkalmazásának nem előfeltétele, hogy a vállalat vezetőségének többsége zsidó legyen, vagy hogy a részvények többségének a tulajdona zsidókat illessen, alkalmazásának — a most említett előfeltételekre tekintet nélkül — helye lehet olyan esetekben, amikor a földmívelésügyi miniszternek az esetleg érdekelt miniszterrel egyetértő megállapítása szerint a részvénytársaság vezetésében zsidó irányítás érvényesül. A rendelkezés — figyelemmel a javaslat 14. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is — a mező- és erdőgazdálkodás körében elhelyezkedett úgynevezett anonim zsidóvagyon nemzsidó kézre juttatását célozza. A jogi személyek egy részénél, különösen az alapítványoknál előfordul, hogy zsidó által létesített és kifejezetten zsidó családi vagy közösségi célokat szolgáló alapítvány vezetősége nemzsidó. Ha tehát a jogi személyek — s ezek közül különösen az alapítványok — zsidó jellegét kívánjuk megállapítani, nem tekinthetünk el annak vizsgálatától sem, hogy ezek vagyona nem áll-e zsidó érdekek szolgálatában ; jelesül ezek célkitűzését és rendeltetését is vizsgálnunk kell. A javaslat 1. §-ának (2) bekezdése — a már kialakult gyakorlatnak megfelelően — ennek vizsgálatát is intézményesen biztosítja. Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban felvetődik az a kérdés, hogy ha a nyugdíjalapból (vállalati nyugdíjpénztárból) nyugdíjat élvezők többsége zsidó, vájjon a nyugdíjalap zsidónak tekintendő-e vagy sem. Az 1. § (2) bekezdését e tekintetben helyesen csak akként lehet értelmezni és a nyugdíjalap zsidó jellegéről csak akkor lehet szó, ha a nyugdíjalapból a zsidók részesítése intézményes. Ilyen pl. az az eset, amikor a nyugdíjalapból az érdekelt az alapszabály vagy alapítólevél szerint csak akkor részesíthető, ha megmarad az izraelita vallásban. Az önálló vállalati nyugdíjpénztár vagyona nem csupán a nyugdíjasoké, hanem azoké is, akik ma még ténylegesen szolgálatban vannak, sőt azoké is, akik majd a vállalat kötelékébe lépnek s mint ennek tisztviselői nyugdíjigényt támaszthatnak. Indokolatlan és méltánytalan lenne tehát a nyugdíjalap jellegének a vizsgálásánál a jelenleg nyugdíjban részesülők faji és felekezeti hovatartozásából kiindulni. A nyugdíjalapok önálló jogi személyek s célvagy ónok, elvileg függetlenek mind az illető intézettől, mind maguktól a tényleges és jövőbeli nyugdíjasoktól. Az 1939: IV. törvénycikk rendelkezései következtében folyamatosan csökkenni fog a nyugdíjigényt támasztható zsidók száma, a nyugdíjalapok tehát — törvényes rendelkezés folytán — mind közelebb jutnak ahhoz a végcélhoz, hogy kizárólag keresztény érdekeket szolgáljanak.
