Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

154 645. szám. A zsidóság térfoglalásának a gazdasági élet terén való visszaszorítását célzó eddigi törvényes rendelkezések erdőgazdasági ingatlanok tekintetében csupán az ingatlanszerzést és átruházást korlátozták, de az átengedésre kötelezésre nem adtak felhatalmazást. A Magyar Szent Koronához visszacsatolt kárpátaljai, valamint keleti és erdélyi területeken a magánerdők tekintélyes része zsidókézen van, a közbirtokosságok és volt úrbéres közösségek erdőbirtokossági társulataiba kivétel nélkül befészkelte magát a zsidóság és már számos társulatban a használati illetőségek többsége szintén a kezükben van. Az ezeken a területeken élő zsidóság keletről szivárgott be hazánkba és itt még külső életformájában is élénken elkülönült. Elsősorban az erdőgazdasági ingatlanokat és ipartelepeket vásárolta össze. Az így szerzett vagyon révén szinte korlátlan befolyást biztosított magának a környékbeli községek lakosságára s ezekre a legkárosabban hatott mind erkölcsi, mind nemzeti vonatkozásban. Elsőrangú nemzeti érdekünk tehát, hogy az erdőgazdasági ingatlanok, a hozzátartozó erdőgazdasági ipari üzemek, valamint a használati illetőségek átengedésére is kötelezzük őket. A törvény hatálybalépése után hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy azok a rendelkezések, amelyeket törvényhozásunk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanai tekintetében a zsidók közéleti és gazdasági tér foglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. törvénycikkbe vett fel, nem kielégítőek. Nemcsak az eljárás nehézkessége és a törvény már említett hiánya tette indokolttá e tárgyban újabb törvényjavaslat benyújtását, de szükség volt erre azért is, mert a jelen javaslat — túlmenően az 1939: IV. tövénycikken, amelynek rendelkezései a zsidóság gazdasági tevékenységének a korlátozására irányulnak — a zsidóságot mint fajt — minden más szempontra tekintet nélkül — a magyar föld tulajdonából s általában a mező- és erdőgazdálkodásból kívánja kizárni. A zsidóságnak faji alapon való elkülönítéséről az 1941 : XV. törvénycikk rendelkezik, ezért helyezkedik a javaslat is e törvénycikk alapjára. De módosításra szorulnak a zsidók mezőés erdőgazdasági ingatlanaira vonatkozólag jelenleg hatályban levő jogszabályok azért is, mert a mai kártalanítási rendszer mellett a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanainak rövid időn belül keresztény kezekre juttatása szinte lehetetlen. A jelenlegi kártalanítási rendszer mellett az állam csak haszonbérletekbe tudná ezeket az ingatlanokat a zsidók kezéből kivenni, már pedig a közérdek azt kívánja, hogy a tulajdonjogot is elvonjuk tőlük. Amikor a zsidók ingatlanaira vonatkozó jogszabályok módosításának a szükségessége felmerült, először úgy látszott, hogy ezt a kérdést novelláris úton is lehet szabályozni. Az előkészítő tárgyalások során azonban az az álláspont alakult ki, hogy célszerűbb a kérdést új, önálló törvényben rendezni. Ennek megfelelően )>a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól« szóló jelen törvényjavaslat a zsidók birtokában lévő mező- és erdőgazdasági ingatlanokkal kapcsolatos összes kérdéseket egységesen és szervesen kívánja szabályozni. A javaslat 1. §-ában általános rendelkezésként azt állapítja meg, hogy a törvény alkalmazása szempontjából ki a zsidó és ki a nemzsidó és hogy a jogi személyek mennyiben esnek a szóbanlévő rendelkezések hatálya alá. A zsidó fogalmának megállapításában a javaslat az 1939: IV. törvénycikk meghatározása helyett az 1941: XV. t.-c. (az ú. n. faj védelmi törvény) 9. és 16. §-át veszi alapul. E szerint zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén — tekintet nélkül származására — az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitfelekezet tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintet alá, ha ő maga keresztény hitfele-