Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. 161 javakkal mérni nem lehet, mert abban nemcsak a magvak gyökeresednek meg, hanem abból lelkek is nőnek. Egészen különösen sokat jelent a föld nekünk magyaroknak ; a magyar életnek, a magyar sorsnak, ezerévés történelmünknek hordozója a magyar föld, amely számunkra a hazát jelenti. Minden örömünknek és keservünknek, minden alázuhanásunknak és minden felemelkedésünknek néma tanuja a magyar föld, amely ma is nemcsak jogok, de velejáró súlyos kötelességek forrása is. A földnek ez a felsőbbrendű értékelése az államhatalmat arra kötelezi, hogy éberen ügyeljen arra, hogy az állam területét alkotó föld olyan emberek birtokába kerüljön és maradjon is meg, akik a földdel származásuknál és hivatásuknál fogva összeforrottak s a nemzetegésznek jóban-rosszban elválaszthatatlan tagjai. Az államra nézve fontos, hogy a föld azoknak a kezében legyen, akik tagjai a nemzetközösséget alkotó történelmi népességnek, akik nemcsak a jogszabályok alapján, tehát merőben külső körülmények folytán számíthatók a közösséghez, hanem akikben a közösséghez való tartozás, annak erkölcsi jelentősége tudatosan él és hatékonyan működik. Tudományos megállapítások, de a történelem tanúsága szerint is a zsidóság faji adottságai alapján minden néptől különböző és elkülönülő népcsoport, mely elzárkózottsága alapján mint évezredes faji, lelki, szellemi és érzelmi egység változatlanul megmaradt. A fajhoz való tartozásának adottságait más népekkel való évezredes együttélésben sem akarja levetni. Ez a felfogás az európai államok törvényhozásának irányításában is helyet kapott a népi egységek nem kívánatos széttöredezésének és szétesésének meggátlására. A zsidóságra vonatkozó fenti általános megállapítás magyar vonatkozásban is változatlanul érvényes. A Magyarországon jelenleg élő zsidóság nagy tömegeiben nem alakult ki a magyar nemzeti közösséghez való tartozás tudata. Faji adottságainál fogva lelki, szellemi és érzelmi egység maradt s faji egységének érdekeit az állami közösség érdekei fölé helyezte. Mind szellemi, mind gazdasági vonalon saját erkölcseinek elveit követve gátlástól mentesen kereste az életlehetőségeknek a saját érdekeitől vezetett kihasználását. Ha csak a legutóbbi időket vizsgáljuk is, számarányát messze meghaladóan vett részt az önző vagyoni érdekből elkövetett bűncselekményekben és különösen azokban, amelyek az ország gazdasági létének aláásására alkalmasak. Ezenfelül faji szempontból is azt az elemet képviseli, melynek a magyar fajjal való keveredése a magyar faj tisztasága érdekében nem kívánatos (1941 : XV. törvénycikk). Mindezekből a megállapításokból következik, hogy a zsidóság olyan népelem, amely az államéletünk szempontjából legnagyobb jelentőséggel bíró magyar földnek, jelesül mező- és erdőgazdasági mívelés alatt álló területeinknek tulajdonosa nem lehet. Hasonló megállapításra jutunk akkor is, ha a földet, mint a mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen tényezőjét nézzük. A föld a fentiekben vázolt sajátos jellegét nem veszti el akkor sem, amikor mint termelési tényező jelentkezik. A föld, mint termelési tényező sem kezelhető oly módon, mint a termelés többi tényezői s nem állítható egy vonalba a tőkével, a munkával vagy a termelésben szerepet játszó egyéb tényezőkkel, mert maga a mezőgazdasági termelés is sajátos elbírálást kíván. De a közösség tagjainak szempontjából igen fontos az is, hogy a föld kiknek nyújt megélhetési lehetőséget magán a termelésen, mint önálló mozzanaton keresztül. Különösen áll ez az olyan országra, amely — mint Magyarország is — elsősorban agrárország s lakói elsősorban agrártermeléssel foglalkoznak. Ha az állam a földnek a tulajdonát vagy birtokát (haszonbérletét) a pénzügyi lehetőségnek megfelelő méltányos ellenértékért kiveszi azoknak a kezéből, akik a történelmi