Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.
Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
148 645. szám. ha azt vizsgáljuk, hogy a földbirtokoknak milyen hányada van zsidófajú egyének tulajdonában. Idevonatkozóan némi támpontot nyújt a nagyobb földbirtokok 1925. évi összeírása, melynek eredménye szerint az akkori 4,344.315 kat. hold kiterjedésű szabadforgalmú közép- és nagybirtoknak hozzávetőleges megállapítás szerint 19-4%-a (kerek 841.000 kat. hold) volt izraelita vallású és zsidó származású egyének kezén. (Az izraelita vallásúak tulajdonában 1933-ban csak 11*7%!) Ilyen címen tehát jelentős területet, számításunk szerint kb. 200.000 kat. holdat lehet a fentebb kimutatott területhez hozzászámítanunk, hogy a zsidó földbirtokok igazi terjedelméről, legalább megközelítően, teljes képet nyerjünk. Az összesített eredményből viszont le kell vonni azt a kereken 60.000 kat. holdban megjelölhető területet, amellyel a zsidó földbirtokok kiterjedése a birtokforgalmi statisztikai adatgyűjtés adatai szerint 1935 és 1939 között csökkent. Mindezek összevetése alapján tehát 1939-ben, az úgynevezett második zsidótörvény évében, több mint 830.000 kat. holdnyi föld (a földbirtokok összes területének 5-2%-a) lehetett a trianoni ország területéből zsidó származásúak tulajdonában. Ezt az adatot megerősítik az 1939 : IV. törvénycikk alapján történt ingatlanbejelentések eredményei is. A törvény rendelkezése szerint bejelentésre kötelezett zsidók ugyanis — a trianoni területen — kereken 600.000 kat. hold mezőgazdasági ingatlant jelentettek be. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben a 600.000 kat. holdban nincsenek benne sem a zsidó tulajdonban lévő erdők, sem az 1939: IV. törvénycikk földbirtokpolitikai rendelkezései alá nem eső zsidók mezőgazdasági ingatlanai, a különbségként mutatkozó 231.000 kat. holdról is számot adtunk. A fentebb közölt számítások szerint tehát 1939-ben a trianoni ország területéből — a földadó alá nem eső területből álló birtokokat nem számítva — 5*2% volt zsidók vagy zsidónak tekinthető természetes vagy jogi személyek tulajdonában. (1933-ban a tisztán csak izraelita vallásúak kezén az ország területéből 4*9% volt.) Ez a százalékszám megközelítően azonos az izraelitáknak az összes népességben elfoglalt arányszámával, amely 1930-ban 5-1% volt. Miután a zsidóság az ország földjéből nemcsak tulajdoni formában részesedik,, hanem mint vállalkozó haszonbérlő is az ország jelentős területén gazdálkodik, a zsidóságnak a hazai földvagyont érintő térfoglalásáról hű képet csak akkor kaphatunk, ha a zsidóság kezén lévő számos és jelentős kiterjedésű földhaszonbérletet is számításba vesszük. / Az 1930. évi népszámlálási adatok igazolják, hogy az 1000 kat. holdon felüli haszonbérlőknek 42-0%-a, a 200—1000 kat. holdat haszonbérlőknek 38-4%-a, a 100—200 kat. holdon gazdálkodó haszonbérlőknek 13/0%-a zsidó, kishaszonbérlet ezzel szemben alig van zsidó kezelésben, Abból, hogy a hazai közép- és nagybirtokoknak jelentős hányada haszonbérben hasznosíttatik, önként következik, hogy ezek nagy részének jövedelme valójában a zsidóság vagyoni erejét növeli és gazdasági helyzetét erősíti. Nézzük, hogy az idevágó statisztikai adatok mit mutatnak ! A közép- és nagybirtokok területéből 1925-ben kereken 841.000 kat. hold volt izraelita vallású és zsidó származású egyének tulajdonában. Az akkor több mint 1,591.000 kat. holdnyi haszonbérletekből pedig kereken 610.000 kat. hoki (38-4%) volt hasonló személyek kezelésében. A zsidó tulajdoni földekből levonva a keresztények által haszonbérelt mintegy 20.000 kat. holdat, a zsidó haszonbérletekből pedig azt a 81.000 kat. holdat, amely zsidó tulajdon volt és az így kisebbített összegekhez hozzáadva a korlátoltforgalmú birtokokból zsidó tulajdonnak minősíthető területi adatokat, kitűnik, hogy 1925-ben a közép- és nagybirtokok területéből kereken 1,560.000 kat. hold, vagyis e földbirtokoknak 19-4%-a, közel % része volt zsidónak tekinthető személyek tulajdonában, illetve haszonbérleti kezelésében. Ha tehát egyfelől nemcsak a
