Képviselőházi irományok, 1939. VIII. kötet • 608-720., IX-X. sz.

Irományszámok - 1939-645. Törvényjavaslat a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

645. szám. 141 kielégítése végett elidegenítse. Az elidegenítő szerződés érvényességéhez a földmívelésügyi miniszter hozzájárulása szükséges. (4) A rendelkezésre álló erdőgazdasági ingatlanokat a kincstári erdők határainak kikerekítésére, közérdekű erdőgazdasági, honvédelmi, valamint az 1935 : IV. t.-c. 212. §-ának a) és b) pontjaiban említett természetvédelmi célokra az állam tulajdonában lehet megtartani, vagy olyan személyeknek lehet juttatni, akiknek részére a juttatást a földmívelésügyi miniszter megállapítása szerint közérdekű szempontok indokolják. Ugyancsak ilyen személyeknek juttathatja a földmívelésügyi miniszter a rendelkezésre álló használati illetőségeket is. (Ö) A termelés folytonosságának biztosítása érdekében a földmívelésügyi miniszter a jelen törvény alapján átvett mezőgazdasági ingatlant átmenetileg az átengedésre kötelezettnek is haszonbérbe (bérbe) adhatja. (e) Az 1920: XXXVI. törvénycikk és az ezt kiegészítő és módosító jogszabályok alapján zsidónak juttatott ingatlan tekintetében a jelen törvényben szabályozott átengedésre kötelezés helyett kimozdításnak van helye; a kimozdításra és az újabb juttatásra az 1931 : XXXV. törvénycikk rendelkefeei irányadók. 15. §. (1) A jelen törvény alkalmazásában mező- vagy erdőgazdasági ingatlanon érteni kell bármely ingatlant, kivéve a gyár-, bánya-y ipar- vagy fürdőtelep céljára szolgáló ingatlant, kivéve továbbá város belterületén fekvő ingatlant és kis- vagy nagyközség belterületén fekvő beépített olyan ingatlant, amely a tulajdonosnak saját ingatlanán folytatott mezőgazdasági üzeméhez nem tartozik. Azt az ingatlant, amelyen a gyáripari, illetőleg ipari termelés során feldolgozandó mező- vagy erdőgazdasági nyersanyagot termelik, vagy a gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelepen alkalmazottat vagy ellátást élvezők ellátására szükséges terményeket állítják elő és általában minden olyan ingatlant (ingatlanrészt), amelyen mező- vagy erdőgazdasági tevékenységet rendszeresen folytatnak, mező- illetőleg erdőgazdasági ingatlannak kell tekinteni akkor is, ha gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep üzeméhez tartozik, vagy város belterületén fekszik. (2) A jelen törvény alkalmazása során annak a megállapításában, hogy mely üzemet kell mező- vagy erdőgazdasági ipari üzemnek tekinteni, az 1884: XVII. t.-c. 183. §-a, annak a megállapításában pedig, hogy valamely ingatlant a város (község) belterületén kívül fekvőnek kell tekinteni, a földmívelésügyi miniszter határozata irányadó. 16. §. (1) Aki a 14. § alapján elrendelt adatbejelentési kötelességnek nem tesz eleget, vagy a részvények letétbe helyezésére vonatkozó rendelkezést megszegi, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és büntetése két hónapig terjedhető elzárás. (2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók, a pénzbüntetés legmagasabb összege nyolcezer pengő. A pénzbüntetés behajthatatlansága esetére megállapított elzárás büntetés tartamára az 1931 : XXVI. t.-c. 8. §-a harmadik bekezdésének, a kihágás elévülésére e § negyedik bekezdésének rendelkezése irányadó. (3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. t.-c. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontja alkalmazása szempontjából szakminiszternek a földmívelésügyi minisztert kell tekinteni. 17. §. A jelen törvény hatálya alá eső ingatlan tulajdonosa, haszonélvezője vagy haszonbérlője, ha a 12. § (1) bekezdésében meghatározott gazdasági munkák elvégzésére vonatkozó, továbbá az ott meghatározott fenntartási, kezelési vagy gondozási kote-