Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-592. Törvényjavaslat a Berlinben 1940. évi július hó 20. napján kelt magyar-német konzuli egyezmény becikkelyezéséről

592. szám. 417 Melléklet az 592. számú irományhoz. Indokolás „a Berlinben 1940. évi július hó 20. napján kelt magyar-német konzuli egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az 1940. évi július hó 20. napján Berlinben aláírt magyar-német konzuli egyezmény szövege túlnyomó részben olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek az ezidőszerint hatályban lévő konzuli egyezményeink vonatkozó rendelkezéseivel megegyeznek. Megemlítem különösen az Olaszországgal kötött és az 1875 : XIII. t.-cikkbe iktatott, valamint a Bulgáriával kötött és az 1912 : XXVII. t.-cikkbe iktatott konzuli egyezményeinket, amelyek még a volt Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idejében jöttek létre, valamint a Törökországgal kötött és az 1940: XXV. t.-cikkbe iktatott konzuli egyezményt. A jelen törvényjavaslat szerint becikkelyezés tárgyát képező konzuli egyezmény öt fejezetre oszlik. Az első fejezet a konzuli szervezetre vonatkozó, a második fejezet a konzuli előjogokra és mentességekre vonatkozó, a harmadik fejezet a konzuli jogosítványokra vonatkozó részletes rendelkezéseket, a negyedik fejezet az általános rendelkezéseket, az ötödik fejezet a zárórendelkezéseket tartalmazza. Azok a főbb rendelkezések, amelyeket szükségesnek látszik külön ismertetni, a következők : Az első fejezetben az 1. cikk azt határozza meg, hogy kiket kell konzulok, illetve konzuli tisztviselők alatt érteni. A 2. cikk szerint mindegyik Fél köteles a területén fekvő kikötőkbe, városokba és kereskedelmi helyekre a másik Fél konzulait befogadni. Bizonyos helységeket vagy az ország területének bizonyos részeit illetőleg kivételeket lehet megállapítani, feltéve, hogy ez a kivétel minden harmadik hatalommal szemben egyaránt alkalmazást nyer. A 3. cikk a működési engedély megadását és visszavonását szabályozza. A 4. cikk külön rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy miként történik a konzulok helyettesítése távollét, akadályoztatás vagy halál esetében, az 5. cikk pedig ugyancsak halál esetére szabályozza a kijelölt helyettessel nem bíró konzul konzuli irattárának lepecsétélésénél követendő eljárást. A második fejezetben a 6. cikk a konzulokat illető tisztelet-jogokat, így különösen a címer- és lobogóhasználat terjedelmét határozza meg. Ez a cikk azt is kimondja, hogy ezek a külső jelvények sohasem értelmezhetők akként, mintha azokra menedékjog volna alapítható. A 7. cikk nemcsak a konzuli irattárak sértKépv. iromány. 1939—1944. VII. kötet. 53