Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-586. A m. kir. földmívelésügyi miniszter jelentése az 1935:IV. törvénycikk 38. §-ának hetedik bekezdése értelmében az 1940. évi, illetőleg az 1940/41. termelési idényre engedélyezett rendkívüli felhasználatok mértékéről

366 586. szám;' délyek kiadása és maga a termelés sem szakad meg a naptári év végével, hanem folytatólagosan történik a gazdasági év folyamán és ezért a rendkívüli használa­toknak naptári évek szerint való kimutatása a fahasználati kérelmek beterjesz­tésének illetve elintézésének időpontja miatt torz képet adhat. Ahhoz, hogy a rendkívüli fahasználatokra vonatkozó jelentésemet naptári év helyett gazdasági évre (termelési idényre) vonatkoztatva tegyem meg, a képvi­selőház földmívelésügyi bizottsága az 1939. évi rendkívüli fahasználatokra vonat­kozó jelentésem tárgyalása során hozzájárult. A fahasználatok mértéke és az előző évvel szemben mutatkozó emelkedés az engedélyek kiadására indokul szolgáló rendes körülményeken (gyenge termés, árvízkárok, köz- és magántartozások, faínség stb.) felül több fontos körülményre vezethető vissza. Elsősorban élénken indokolja a rendkívüli fahasználatok emelkedé­sét az elmúlt esztendő váratlan kemény tele, minek folytán nagyobb szükségletet kellett fedezni, továbbá az azt követő rendellenesen hideg tavasz, amely alatt még a szokásos tartalékkészletek is elfogytak. A katonai bevonulások miatt a több helyen megakadt, sőt helyenkirit telje­sen elmaradt rendes termelést is a kedvezőbb munkásviszonyokkal rendelkező erdőgazdaságokban engedélyezett rendkívüli termeléssel kellett pótolnunk. Ezzel szemben a fahasználatok emelkedésére, mint örvendetes esemény hatott közre — Erdély egy részének visszacsatolása folytán —• hazánk nagyobbodása, egyrészt az erdőterület gyarapodása, másrészt a faanyagszükséglet növekedése révén. Az engedélyezett rendkívüli fahasználatok kevés kivétellel nem haladták meg az 5 évre esedékes vágásterület, illetőleg fatömeghozam mértékét. Kivételt képeztek egyes esetekben a visszatért területeken fekvő és a mér­téktelen szálalás folytán a jövő erdőgazdasága szempontjából tovább fenn nem tartható erdőkben engedélyezett használatok. Egyébként nagyobb mérvű, de legfeljebb tíz évi vágásterületnek megfelelő fahasználatot csak kivételesen a tulajdonosokat fenyegető vagyoni romlás elhárí­tásának szükségessége esetén engedélyeztem. Ugyancsak a vagyoni romlás veszélyének elhárításával egyenértékűnek minősülő földbirtokpolitikai érdekből ilyen kivételes elbánásban részesültek : 1. erdőbirtokossági és legeltetési társulatok, melyek a rendkívüli fahasználat jövedelméből ingatlant vásároltak ; 2. kisgazdák, akik osztatlan közös használat kötelezettségével vásároltak erdőingatlant s a vétel kapcsán erdőbirtokossági társulattá alakultak. Kisebb mennyiséget tesznek ki azok a fahasználatok, amelyeknek enge­délyezését a faanyag megmentése érdekében elemi- vagy rovarkárosítások tették szükségessé. Az engedélyek kiadásánál minden alkalommal gondoskodtam arról, hogy — tekintettel az állam pénzügyi érdekeire — a befolyó jövedelemből elsősorban a köztartozások legyenek kifizetve és megtettem a törvényben előírt intézkedéseket a túlhasználatok megtakarítására és a vágásterületek újraerdősítésének biztosí­tására is. Tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, hogy jelentésemet tudomásul venni és utána azt tudomásulvétel végett az Országgyűlés Felsőházához áttenni mél­tóztassék. Budapest, 1941. évi december hó 12-én. báró Bánffy Dániel §: k., m. kir. földmívelésügyi miniszter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom