Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

585. szám. 361 rendelkezéseinek végrehajtására hivatott szervezetek kijelölése. A javaslat általános indokolásánál fejtettem ki részletesen az ebben a tekintetben fennálló lehetőségeket. Ott mutattam rá arra, hogy a javaslatnak a végrehajtását nem lehet kizárólagosan sem az állami és önkormányzati közigazgatásra, sem a mezőgazdasági érdekképviseletekre bízni. Az ügy természete dönti el, hogy az állami igazgatásnak, az érdekképviseleteknek és gazdatársadalmi szervezeteknek, a termelők társulásának vagy a 31. §. (2) bekezdésében említett szervezeteknek az igénybevétele kívánatos valamely közfeladat ellátásánál. A jelen §. ennek megfelelően megadja a lehetőséget a mondott irányban. Elsősorban is felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert, hogy egyes közfeladatok ellátását alsóbb hatóságokra, hivatalokra bízzon. Ez a rendelkezés tehermentesíteni kívánja a központi kormányzatot a javaslattal járó ügyintézéstől. A javaslatból eredő ügyek egy része nem is kívánkozik a központi kormányzat ügyintézésébe, jelentőségénél vagy az ügyhöz fűződő közérdek kisebb súlyánál fogva. Ahol az ügyintézéshez hatósági jogkör szükséges, ott a törvényhatósági és községi önkormányzat lesz hivatott eljárni. Oly ügyek intézésére pedig, amelyek az államhatalom szempontjainak az érvényesítését megkívánják ugyan, de nem járnak hatósági rendelkezéssel, a földmívelésügyi miniszter külső hivatali szervei a legalkalmasabbak. Végül ott, ahol a termelői érdekek a közérdekű szempontokkal találkoznak, a közfeladatok ellátását a gazdaérdekképviseleti szervekre és a termelők társulásaira lehet bízni. A 31. §. (2) bekezdésében említett szervezetek felépítése már önmagában foglalja azt, hogy e feladataik jórészét maguk e szervezetek látják el. Mint már a 16. §. indokolásánál említettem, a kedvezmények engedélyezésével kapcsolatban, továbbá a kedvezményt élvező gazdaságok, vállalatok, üzemek nyilvántartásánál és ellenőrzésénél, a mezőgazdaságfejlesztő intézmények vezetésénél nagy szerep vár a mezőgazdasági érdekképviseletekre. A 36. §-hoz. Mint az általános indokolásban kifejtettem, a javaslatnak a végrehajtásához nélkülözhetetlen a községekben olyan szakember, aki a javaslat rendelkezéseinek a végrehajtását előmozdítja és ellenőrzi. Ellenkező esetben szaporodna a rendeleteknek, tilalmaknak és felhívásoknak végre nem hajtott tömege, amilyen pl. az 1894 : XII. törvénycikk egyes végre nem hajtott rendelkezéseinél — mezőgazdaságunk nagy kárára — tapasztalható, A javaslat azért a gazdasági elöljárói intézményt létesíti. A javaslat nem kívánja ezzel az új intézménnyel az állami bürokráciának úgyis megduzzadt tömegét növelni, mert nem gyökértelen hivatalnokokat akar életrehívni, hanem a gazdaközönség, a gazdatársadalom nagy szellemi erőforrásait kívánja eme intézmény felé megnyitni. Hogy a gazdasági előljáró ne bürokratikus szerv legyen, arra több biztosíték van a javaslatban. Elsősorban is a gazdasági előljáró tiszteletdíj mellett nyer alkalmazást. A községi önkormányzati igazgatástól függetleníttetik, amivel a javaslat kiküszöböli azt a veszélyt, hogy a gazdasági előljáró községházi tisztviselővé váljék. Megteremti továbbá a javaslat a szoros kapcsolatot eme intézmény és a mezőgazdasági érdekképviselet között. A mezőgazdasági érdekképviseletnek egyik nehézsége ugyanis, hogy a legtöbb községben az alsófokú szervezete nem működik. A gazdasági előljáró a javaslat szerint a községi mezőgazdasági bizottság titkára, ami biztosítja az összhangot a javaslatban megállapított feladatköre és a községi mezőgazdasági bizottságnak más jogszabályokban megállapított hasonló feladatköre között. Természetes, hogy ahol községi mezőgazdasági bizottság nincs, hanem gazdakör működik (pl. Erdélyben), a gazdasági előljáró hivatott — felkérésre — a gazdakör titkári teendőit is ellátni. Képv. iromány. 1939—1944 VII. kötet. 46