Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

585. szám. 357 a javaslat méltányolja, amikor ilyen esetben lehetővé teszi, hogy az állam a költségekhez azoknak 50%-áig terjedő összegével járuljon hozzá. A §-ban foglalt rendelkezések egymagukban nem biztosítanák a tagosításnak széleskörű megvalósítását. Ehhez szükséges a megfelelő számú bírói, szakértői és tisztviselői személyzet, valamint mérnök, másrészről pedig az eljárásnak az egyszerűsítése és gyorsítása. Az előbbi tekintetben az általános indokoláshoz csatlakozó munkaterv tartalmaz rendelkezéseket, az eljárásnak az egyszerűsítése és gyorsítása tekintetében pedig a jogszabályalkotás már előrehaladott állapotban van. A 27. §-hoz. Az 1894 : XII. t.-c. 5. §-ának második bekezdése szerint a szabad gazdálkodás kimondásához a birtokosságnak birtokarány szerint számított kétharmad többsége szükséges. A javaslat ezt egyharmadra szállítja le, de viszont a gazdasági felügyelőségnek a hozzájárulását is szükségessé teszi. A nyomásos gazdálkodás megszüntetésének a megkönnyítését közérdekű termelési szempontok kívánják. A nyomásos gazdálkodással együtt járó tarlólegeltetés miatt nincs tarlóhántás, őszi szántás ; őszi vetemény és tavaszi kapás követik egymást, a nitrogéngyüjtő növények kiesnek a forgóból. Ennek az állapotnak a megszüntetése feltétlenül indokolt. Minthogy azonban vannak olyan községek, amelyek lakosságának nagyobb részét törpebirtokos vagy földnélküli zsellér teszi ki, akiknek nincs mesterséges takarmány termelésre ingatlanuk, a javaslat a nyomásos gazdálkodásnak a megszüntetéséhez a gazdasági felügyelőség hozzájárulását is megkívánja. A gazdasági felügyelőség hivatott ugyanis eldönteni, hogy a nyomásos gazdálkodás megszüntetésével együtt megvan-e a lehetőség az állatok istállózására és mesterséges takarmánnyal való ellátására, illetőleg a szükséges legelőterületről való gondoskodásra. Ezen feltételek hiányában a gazdasági felügyelőség a nyomásos gazdálkodás megszüntetését nem javasolja s ezzel nagyobb nehézségeknek veszi elejét. A 28. §-hoz. A termelés fejlesztését célzó akciók feltételezik azt, hogy a juttatás, támogatás a természetes termelési és tenyésztési vidékekhez igazodjék. Ellenkező esetben nagy árat kellene fizetni sikertelen kísérletezésekért s a gazdaközönséget nemhogy megnyernénk a javaslat végrehajtásában való közreműködésnek, hanem inkább elriasztanánk attól. Minthogy a juttatásokat és a kedvezményeket a hivatalos szerveken felül a mezőgazdasági érdekképviseletek és a szakegyesületek bonyolítják le, az egyöntetűség érdekét szolgálja az a rendelkezés, amely szerint az említett szervezetek tevékenysége összhangban kell, hogy álljon a földmívelésügyi miniszternek a táj szempontokra vonatkozó megállapításával. A bekezdésben foglalt rendelkezések egyébként állattenyésztési vonatkozásban már ezidőszerint is jórészt megvalósíttattak. A (2)—(í) bekezdés rendelkezései a minőségi vetőmag széleskörű és átütő erejű használatát hivatottak biztosítani. A nemesített vetőmag igénylése oly nagymértékű, időközönkénti kicserélése pedig gazdaságilag annyira szükségszerű, hogy a kellő mennyiségű vetőmagot csak a vetőmagvaknak kötelező termelésével lehet biztosítani. A javaslat elsősorban a köztestületek, egyéb kötött birtokok és kereskedelmi társaságok birtokára nézve teszi lehetővé a vetőmagtermelés elrendelését s csak ha a szükséges nemesített vetőmagvakat így biztosítani nem lehet, az esetben terjeszti ki a kötelezést magánbirtokokra is. Az utóbbi esetben azonban csak az 500 holdat meghaladó szántóföldi művelés alatt álló birtokokat veszi figyelembe, mert úgy ezeknél, mint a (2) bekezdésben említett birtokoknál a gazdasági üzemtervet nem érinti oly súlyosan a kötelező vetőmagtermelés, mint kisebb, illetőleg egyéb birtokoknál. A vetőmag termelésére vonatkozó rendelkezéseket természetesen oly idő-