Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

585. szám. 351 vézményt a külön nem említett azon tevékenységeknek, amelyek az 1. f^ban fog­lalt célkitűzéseket szolgálják. Az ennek a §-nak az alapján kifejtendő állami kezdeményező, támogató tevé­kenységet az általános indokoláshoz csatlakozó munkaterv tartalmazza. Itt csak azt jegyzem meg, hogy miként az (i) bekezdés a)—e) pontjaiból kitűnik, a ked­vezményt elsősorban gazdatársulásoknak, a termelők szövetkezeti vagy más for­mában történt egyesülésének kívánja a javaslat juttatni. Ez a §. foglalja magában az értékesítés, illetőleg a készlettárolás kedvezmény­ben részesítését is. A készlettárolás ugyanis általában nem rentábilis vállalkozás, de az ártartáshoz és a honvédelemhez fűződő közérdekű szempontok megkívánják a készlettárolással kapcsolatos berendezések további kiépítését. A (2) bekezdés a kedvezmények nyújtásának alapelveit szögezi le, amikor úgy rendelkezik, hogy a feltételeket lehetőleg egységesen és rendszerint előre kell megállapítani. Ennek a rendelkezésnek a célja az, hogy egyrészről kizárja a ked­vezmények juttatásánál az illetéktelen befolyásokat, másrészről elejét vegye annak a látszatnak, hogy az állam segélyezési akciót kíván indítani. A (2) bekezdés ren­delkezései világosan kifejezik, hogy a javaslat termelési célokat szolgál elsősorban és csak annak kihatásaiban jelentkeznek a szociális szempontok. Ennek megálla­pítása mellett is gondoskodni kellett azonban arról, hogy a kedvezőtlenebb ter­melési viszonyok között élő kis~ és törpebirtokosok javára a feltételek kedvezőbben állapíttassanak meg. Gondoskodni kellett továbbá arról is, hogy a kedvezményben azok is részesülhessenek, akik saját kezdeményezésükből, fáradságos úttörő mun­kával, a közre is hasznos újításokkal jelentősen növelik vagy javítják termelésüket. A (3) bekezdésben foglalt rendelkezés kiegészíti az (1) bekezdésben foglalta­kat,, amennyiben megadja a módot arra, hogy köztestületek vagy termelőkből ala­kult egyesülés által létesített, az (1) bekezdés d) pontjában említett vállalkozások létrehozásánál és fejlesztésénél a közületek segítségét lehessen igénybevenni. Az ingatlan s a lehetőséghez képest épületek ingyenes átengedését megmagya­rázza az a körülmény, hogy a kötelezett közületeket ebből a vállalkozásból, habár csak közvetett, de kétségtelen előny éri. Ugyanezek a szempontok indokolják a kisajátítási jogra vonatkozó rendelkezéseket is. A 15, §-hoz. Az e §-ban foglalt rendelkezéseket az a bizonytalanság váltotta ki, ami falusi lakóházak, cseléd- és munkáslakások, szövetkezeti házak, kultúr­házak és gazdasági épületek építésénél az utolsó évtizedekben tapasztalható. Nemcsak egy-egy vidék építészeti jellegét tették tönkre sok helyütt, hanem a gaz­dasági célszerűségben, valamint a gazdaságos kivitelben is súlyos tévedéseket, ületőleg mulasztásokat követtek el. A mezőgazdasági üzemben rendkívüli újítások lépnek elő, amelyeknek épí­tészeti kihatásait fel kell tárni és a helyes irányt tervek, költségvetés elkészítésé­vel és más műszaki munkálatokkal az államnak is elő kell segíteni. Ebben a tekin­tetben irányadóul lehet venni a telepes községek építésénél már követett eljárást és módozatot. Az itt tapasztaltakat a javaslatban említett építkezések tekinteté­ben közkinccsé kell tenni. A 16, §-Jioz. E §. a kedvezményekre vonatkozó eljárási rendelkezéseket tartal­mazza. A földmívelésügyi miniszter a körülményekhez képest a kedvezmények engedélyezését a 35. §-ban foglaltak alapján — felügyelete és ellenőrzése mellett — alsóbb hatóságokra, hivatalokra, mezőgazdasági érdekképviseleti szervekre és a termelők társulásaira bízhatja. Különösen fontos szerep vár ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetekre, mert hiszen a kedvezmények sok­szor nem olyan jelentősek, amelyek — mint pl. az iparfejlesztési jogszabályok által adott kedvezmények — megkívánnák a központi ügyintézést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom