Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-547. Törvényjavaslat az 1914-1918. évi hadikölcsönök rendezéséről

o47. szám. 25 a tőke visszafizetésekor válnának esedékessé. Ezt ellensúlyozná az a körülmény hogy ezek a címletek 10 év alatt kerülnének törlesztésre, míg a magasabb névértékű - címleteknél, amelyeknél a kamatok évenként utólag lennének esedékesek, 40 év lenne a törlesztési idő. Ez a megoldás eltérő a töredék összegeknek általában szokásos rendezésétől; a töredékekről ugyanis rendszerint összeírható részelismervények kerülnek kiadásra. A töredékeknek az említett szokásos módon történő rendezése azonban a kisemberek részére hátrányos lenne, mert a részelismervényeket vagy olcsó áron kellene értékesíteniök, vagy pedig maguknak kellene további részelismervényeket vásárolniuk. A teljesen figyelmen kívül hagyandó töredékösszegek megállapításánál egyébként szintén érvényesült a szociális szempont, mert míg a 25.000 koronánál nagyobb, összegű címletmennyiségnél az 1.000 koronát el nem érő töredékösszegek figyelmen kívül maradnak, addig az 1.000 koronát meg nem haladó címletmennyiségnél csak a 25 koronán aluli töredék, 2.000 és 25.000 korona közötti címletmennyiségnél pedig csak az 50 koronán aluli töredék vész el és a 25, illetőleg 50 K-t elérő töredéknél felfelé való kikerekít esnek van helye. E §. második bekezdése értelmében az átcserélésre kerülő hadikölcsönkötvények névértékéből azt az összeget, mely mint lombardtartozás terhelte a címleteket, az átcserélésnél le kell vonni. A koronaérték elértéktelenedése folytán előállott veszteséget ugyanis a lombardtartozás erejéig nem a hadikölcsönjegyző szenvedte el s így tulajdonképpen jogosulatlan előnyhöz jutna akkor, ha az átértékelés során lombardtartozása hadikölcsönkötvényeinek névértékéből nem vonatnék le. A trianoni ország területén lévő pénzintézeteket a 3.200/1921. P. M. számú rendelet annakidején kötelezte lombardköveteléseik bejelentésére. Ezt a bejelentési kötelezettséget — különös tekintettel a visszacsatolt területekre — kiegészítette a nemrégiben kiadott 2.750/1941. P. M. számú rendelet, amely szerint rövid záros határidőn belül be kell jelenteni a hadikölcsönkötvényékkel fedezett lombardköveteléseket, amennyiben azokat a 3.200/1921. P. M. számú rendelet alapján még nem jelentették volna be. A nem pénzintézeteknél fennálló lombardtartozásra vonatkozó adatok ugyan nem ismeretesek, ezeknek összege azonban nem jelentős és így elhanyagolható. A hadikölcsönkötvényeket terhelő lombardtartozások kérdésével kapcsolatban megemlítem, hogy a javaslat előkészítő tárgyalásai során az a kérdés is alapos megfontolás tárgyául szolgált, nem kellene-e valaminő módon részeltetni a visszacsatolt, illetőleg visszafoglalt területeken lakó (székhellyel bíró) lombardhitelezőket az átértékelés nyújtotta előnyökben, tekintve, hogy ott a pénzértékromlás nem volt olyan mértékű, mint a trianoni területen. Megállapítást nyert azonban, hogy e hitelezők legnagyobb része annakidején budapesti pénzintézeteknél relombardirozta a hadikölcsönkötvényeket és az ily módon keletkezett tartozást — a felvidéki és kárpátaljai pénzintézetektől eltekintve — vagy egyáltalában nem rendezték, vagy pedig elértéktelenedett koronákban egyenlítették ki. Nem volna tehát indokolt őket külön elbírálásban részesíteni. Ily megfontolások után jutottam el ahhoz a megoldáshoz, hogy a lombardtartozásokat mindenütt egységesen le kellene vonni a kötvények névértékéből, aminek természetes következményeként a most szóbanlevő 5. §. második bekezdésében egyúttal kimondatnék az is, hogy a hadikölcsönkötvényekkel fedezett kézizálogkölcsönügyletből kifolyólag a hitelező sem a zálogjog alapján, sem a személyes jogviszony alapján jogokat nem érvényesíthet. Ez a most említett rendelkezés a trianoni területbeli hitelezőket a koronaérték romlása következtében tulajdonképpen anyagilag nem érinti. A visszatért országrészek pénzintézeti hitelezőinél pedig, akikkel szemben a koronában keletKépv. iromány. 1939—1944. VII. kötet. 4 \