Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

585. szám. 343 sok legnagyobb részét az említett egyetem elvégzéséhez kötötte. Az innen kikerült gazdáknak csak egy töredéke lépett állami szolgálatba, ezért a hatóságok kénytelenek voltak akadémiai képesítéssel bíró gazdát alkalmazni. E visszás helyzeten kíván segíteni a §. (1) bekezdése, amely az átszervezendő főiskolákon szerzett képesítés számára megnyitja az utat az egyenlő érvényesüléshez. Ezek a szempontok esnek latba a kertészeti akadémia fejlesztésénél is. A kertészeti akadémia képesítő erejének növelése s a szélesebbkörű képzés érdekében a javaslat a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot a szervezendő kertészeti főiskolába olvasztja be, ami maga után vonja majd a főiskola ily jellegének a kifejezésre juttatását is. Az akadémiáknak a fejlesztésével előreláthatólag népesebb lesz a hallgatóságuk. Ez azért is kívánatos, hogy a vidéki akadémiák növendékei az ottani tájszempontokat megismerve, azon a vidéken végezzenek úttörő munkát. A gazdasági akadémiáknak és a kertészeti akadémiának az átszervezése természetesen csak fokozatosan történhetik meg, mert az átszervezéssel kapcsolatban gondoskodni kell az akadémiák megfelelő kibővítéséről, néhány új tanszék felállításáról és a tanszemélyzet újjászervezéséről is. Az utóbbit illetően a volt állatorvosi főiskola rendszerét kívánom szem előtt tartani azzal, hogy a tanszékek segédszemélyzetének előléptetésénél a közép- és alsófokú gazdasági tanárok automatikus előléptetési rendszerét kívánom alkalmazni. A §-nak a (2) bekezdése a közép- és alsófokú gazdasági szakoktatást kívánja olymértékben fejleszteni, ami nemcsak a javaslat végrehajtásának, de az országunk zömét képező mezőgazdasági lakosság kulturális felemelkedésének is egyik záloga. A középfokú gazdasági tanintézet kitűnő gyakorlati középiskola a kis- és középbirtokosok azon gyermekei számára, akiknek szülői a súlyt a gazdasági ismeretek megszerzésére vetik. Ez a tanintézet a gazdatársadalomban eddig is közbecsülésnek örvendett, aminek nyilvánvaló jele, hogy a most folyó tanévben ezek, az intézetek a felvételre jelentkező tanulók százait kénytelenek voltak hely hiányában elutasítani. Egy-egy ilyen tanintézet létesítése meglehetősen nagy költséggel jár. Erre való tekintettel a következő években évenkint átlagosan egy ilyen tanintézet létesítését vettem tervbe. A téli gazdasági iskola az alsófokú gazdasági szakoktatásban mindinkább előtérbe nyomul. Ez az iskolatípus az északi államokban kedvelt. Nagy előnye, hogy a gazdaifjakat akkor iskoláztatja (a téli öt hónapon át, két éven keresztül), amikor munkájukat a szülők és a gazdaság nélkülözni tudják. A gazdaifjak gyakorlati oktatásban az iskola elvégzése után is részesülnek, mert tanáraik rendszeresen felkeresik őket gazdaságukban, ellenőrzik, hogy mit valósítottak meg, rámutatnak gazdálkodásuk hibáira. Minthogy a kisgazdáit jaknak nemcsak gazdasági oktatására, hanem a nevelésére is súlyt kell vetni, minden téli gazdasági iskola mellett tanulóotthont is szándékozom létesíteni. A téli gazdasági vándoriskolákat azokban a községekben szándékozom megszervezni, amelyeknek gazdaif jai közlekedés hiánya miatt a járás székhelyén levő gazdasági iskolát nem tudják megközelíteni, illetőleg amely községeknek a gazdaifjai a tanulóotthoni ellátással kapcsolatos költségeket nem tudják előteremteni. Ellenkeznék ugyanis a helyes szociális felfogással, hogy a gazdasági tudást csak azok szerezhessék meg, akiknek ehhez helyzeti vagy anyagi előnyük van. E téli gazdasági vándoriskolák egy évfolyammal, két évenkint váltakozó székhellyel fognak működni. Személyzetük egy tanárból áll, építkezés általában nem szükséges hozzájuk, a felszerelési költségek sem számottevők. Az iskola veze-