Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

585. szám. 341 helyzetének megszilárdítása, ami egyben a nemzeti jövedelem gyarapítását is jelenti. Megjelöli a §. a célkitűzések megvalósítására szolgáló eszközöket és módokat is, ezek között a szakismeretek kiterjesztését, a termelés és értékesítés megszervezését, kedvezmények nyújtását, szükség esetén pedig a termelés rendjének közhatalommal való biztosítását. A 2. §-hoz. A törvényjavaslat nem az állami tervgazdálkodás jegyében készült. Mindamellett ahhoz, hogy mezőgazdasági termelésünk összhangban legyen egyrészről hazánk nemzeti, honvédelmi és gazdasági érdekeivel, másrészről a világgazdasági körülmények kikerülhetetlen tényezőivel s az európai gazdasági közösségben elvárható helyzetünkkel, — szükséges, hogy a kormányzat időközönként megvizsgálja mezőgazdasági termelésünknek s az említett körülményeknek és tényezőknek a viszonyát és az eredményhez mérten határozzon az általános irányelvek tekintetében. Ez a feladatkör kétségkívül a minisztériumot illeti, minthogy termelési politikánknak be kell illeszkedni a kormányzat egyetemes gazdaságpolitikájába. Az említett irányelvek keretében a mezőgazdaság fejlesztése érdekében szükséges közfeladatok ellátását a javaslat már a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalja. S itt hangsúlyozottan utal a javaslat a táj szempontokra. Hazánk éghajlatitalajbeli, termelési, értékesítési és népességi viszonyai vidékenként annyira változ, nak, hogy a viszonyokhoz nem simuló, merev mezőgazdaságfejlesztő munkaterv a megvalósítás kezdetén meghiúsulna. Az említett szempontok kellő érvényesítése a javaslat sikeres végrehajtásának egyik feltétele. A javaslat biztosítja ezért a mezőgazdasági érdekképviselet meghallgatását s ezzel az elgondolás gyakorlati ellenőrzését, a táj szempontokhoz való hozzásimítását, nehogy a központi igazgatásnak egy tévedése a közép- és alsófokú végrehajtás mind szélesebb keretében továbbgyűrűzzék. A §. a (2) bekezdésben mezőgazdasági érdekképviseletet említ, nem pedig törvénnyel létesített érdekképviseletet. Nem kívánja ugyanis itt kizárni azokat a nagymultú egyesületeket, amelyek szabadtársuláson alapultak s amelyeknek közreműködése szaktanácsaik alaposságánál és súlyánál fogva nem hanyagolható el. Irányadó szerep vár a (2) bekezdésben említett munkálatoknál a 37. §-ban létesített Országos Mezőgazdasági Tanácsra is. Mint a következő §-ból kitűnik, a földmívelésügyi miniszter évenkint, a költségvetést megelőzően készíti el a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló tervét. A 3. §-hoz. Amíg az 1. §. a célkitűzéseket, azok megvalósítására szolgáló eszközöket és módokat, a 2. §. pedig a munkatervet jelöli meg — ez a §. a javaslatnak a pénzügyi pillére. Kellő pénzügyi megtámasztás nélkül, valamint az abban foglalt összegek rendelkezésre bocsátása nélkül a javaslat csak jogszabályalkotási tény maradna, nem válna eleven nemzeti erővé. A javaslat a szükséges pénzügyi fedezetnek az alapszerű kezelését mellőzi. Alap létesítése ugyanis csak akkor volna helyénvaló, ha külön jövedelmek köttetnének le erre a célra. Ily céljövedelmek teremtése pedig az egyetemes nemzeti erőkifejtés szempontjából nem volna kívánatos. Ezért a javaslat a mezőgazdaság fejlesztésére szükséges kiadásokat az évenkinti állami költségvetésbe állítja be. Ezáltal a törvényhozás fokozottabb ellenőrzése nyílik meg és' pedig két irányban. Egyrészről, hogy a rendelkezésre bocsátott összeg megfelelően használtatik-e fel, másrészről pedig, hogy valóban rendelkezésre bocsáttatik-e az az összeg, amelyet a javaslat egymilliárd pengőben jelöl meg. Amíg tehát a javaslat egyrészről a pénzügyi fedezet biztosítását az állami költség-