Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

:í20 585. szám. segítse, hanem arra is, hogy a kísérleti eredményeket a gazdaközönség közkincsévé tegye. Itt bő alkalmat nyújt a javaslat arra, hogy a tudományos haladás eredményeit a gazdák saját tevékenységükkel hasznukra fordíthassák. 6. Hazánk természeti adottságai a mezőgazdasági termelésre nem mondhatók túlságosan kedvezőknek. Szélsőséges éghajlatunk, egyenlőtlen csapadékeloszlásunk, talajaink változó minősége próbára teszik a gazdálkodást. A javaslat és az ahhoz csatlakozó munkaterv meg kívánja teremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a nagyobb költséggel járó talajjavító munkálatokat, különösen a szikjavítást, a meszezést, a sáncolást, az alagcsövezést a birtokos az állam segítő kezére támaszkodva végezhesse el. Ily nagyszabású munkálatokhoz talajfelvétel, kísérleti munka, megfelelő képzettségű és számú szakember, anyag, eszköz és főként előnyös pénzügyi megoldás szükséges. Mindezek tekintetében az indokoláshoz csatlakozó munkaterv tartalmaz rendelkezéseket arról, hogy milyen módon, milyen eszközökkel kívánatos a talajjavítás régóta vajúdó ügyét gondozásba venni és megoldani. A javaslat a közvetlen támogatáson felül adókedvezményeket és mentességet is kilátásba helyez azoknak, akik terméketlen területeket gazdaságilag használhatóvá tesznek, művelés alatt álló területeket rendkívüli költséggel járó talajjavítással meliorálnak, továbbá ingatlanokon a föld termőképességének fenntartásán túlmenő javításokat végeznek. 7. Szántóföldi termelésünk átlagos eredményei jelentősen elmaradnak a nyugati államok termésátlagai mögött. Még ha tekintetbe vesszük a szélsőséges éghajlattal, az egyenlőtlen csapadékeloszlással járó termésingadozásokat, valamint a belvizek levezetésénél mutatkozó hiányokat, akkor is tárgyilagosan állapíthatjuk meg, hogy különösen a kisbirtokok termésátlagai nem kielégítőek. Ennek az oka jórészt a művelési ágak egymásközti aránytalanságában, az állattartásnak a többi üzemághoz mérten kedvezőtlen helyzetében, a talajművelés, a talaj erőfenntartás elégtelenségében s a mezőgazdasági gépek hiányos elterjedésében keresendő. Főleg az Alföldön túlteng az egyoldalú búza- és kukoricatermelés, aminek következménye a szántóföld egy-egy holdjára eső csekély állatlétszám és vele együtt a talajerő pótlására szükséges trágyázás hiánya. Ilyen helyeken a szálast akar mánynak, pillangós növényeknek a termelését elő kell segíteni. Természetesen ilyen esetben a búza vetésterületének esetleges csökkentését az állatok és állati termékek bel- és külföldi értékesítésének olyan fejlesztésével kell egybekötnünk, hogy a szálas- és abraktakarmánynövények termelése is jövedelmezőbb legyen, mint a búza termelése. A magasabb állatállomány bővebb trágyája s a műtrágya használata az esetleg csökkentett termőterületű növények termésátlagait emeli, ami a csökkentést részben kiegyensúlyozza s e mellett a takarmány és állat mint többleteredmény mutatkozik. A természeti adottságokat azonban mindenkor szem előtt kell tartani, mert például a dunántúli országrészek a belterjesebb szarvasmarhatenyésztésre, hidegvérű lovak tenyésztésére alkalmasabbak, viszont az Alföld természetes előfeltételekkel rendelkezik például az igavonó jószág, melegvérű lovak ós zsírsertés tenyésztésére.