Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.
Irományszámok - 1939-547. Törvényjavaslat az 1914-1918. évi hadikölcsönök rendezéséről
22 547. szám. túl volt és az akkori viszonyok folytán ezek az igazolások beszerezhetők nem voltak. A Felvidék, Kárpátalja, Kelet-Magyarország és Erdély egy részének Magyarországhoz visszacsatolása, továbbá a délvidéki területek visszafoglalása következtében vannak olyan hadikölcsönkötvény-tulajdonosok is, akik a háborús magyar államadóssági címletek nosztrifikálásakor csehszlovák, román vagy jugoszláv uralom alatt állottak. Ezeknek helyzete az elszenvedett veszteség szempontjából többnyire semmiben sem különbözik a trianoni Magyarország hadikölcsönkötvény-tulajdonosainak a helyzetétől. Feltétlenül indokolt tehát az átértékelés kedvezményében őket is részesíteni. Igaz, hogy a csehszlovák uralom alatt volt a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok egy részénél bizonyos rendezés, mégis vannak közöttük is olyanok, akik nem kaptak követelésük alapján mindezideig semmit sem. Bár ugyan nyitva állt előttük a lehetőség arra, hogy címleteiket legalább részben csehszlovák államkölcsön jegyzésére használják, mégsem lenne méltányos, ha azokat, akik ezt a lehetőséget éppen jó magyar érzésük sugallatára, vagy megfelelő anyagi erő híján nem tudták felhasználni, az átértékelés kedvezményéből most kizárnók. Viszont más oldalról semmiképpen sem lenne indokolt, ha azok a jogi személyek, — értve alatta elsó'sorban a kereskedelmi társaságokat — amelyeknek aktívái és passzívái egyaránt koronában állottak fenn és így azok a koronaérték romlása következtében egyforma arányban csökkentek, aktív vagyonuknak hadikölcsönben elhelyezett része tekintetében — amelynek rendszerint koronára szóló pénzkötelezettség volt az ellentétele — most átértékelésben részesülnének. A kereskedelmi társaságok a hadikölcsönkötvényeken alapuló követelésüket legnagyobbrészt már amúgy is leírták és így számukra az a körülmény, hogy az átértékelésből kizáratnak, elviselhetetlen, illetőleg igazságtalan terhet nem jelent. Ezért a javaslat az átértékelés lehetőségét a jogi személyek közül csupán az egyházi, közművelődési és közjóléti tevékenységet kifejtő alapítványoknak és ilyen rendeltetésű más jogi személyeknek kívánja biztosítani. Arra pedig önérthetőleg a leggondosabban ügyel a javaslat, hogy ne juthassanak hozzá az átértékelés kedvezményéhez olyanok, akik hadikölcsönkötvényeiket nyerészkedési céllal vásárolták. A szociális szempont indokolja az 1.000 koronáig terjedő címlettulajdonosoknál az általános érvényű 5%-os kulcs kétszeresét jelentő 10%-os átértékelési kulcsot és azt, hogy az 1.000-től 2.000 koronáig terjedő címletmennyiségek esetére megfelelő átmenet lenne az 5 és 10%-os kulcs között. Ugyancsak a szociális szempontok indokolják azt is, hogy az 1928 : XXXIII. t.-cikkel életrehívott hadikölcsöntámogatási akció bizonyos vonatkozásokban továbbra is fennmaradjon, nehogy az erre igazán rászorulók rosszabb anyagi helyzetbe kerüljenek, mint amilyenben eddig voltak. Végül a törvényjavaslatnak a lebonyolítás egyszerűsítését célzó rendelkezései közül megemlítést érdemel az, hogy az 1.000 koronánál kisebb címletmennyiséggel rendelkezők részére kiadásra kerülő, 10 év alatt törlesztendő kötvényeknél a kamat egy összegben válnék a tőkével együtt esedékessé. Ez a gyakorlati szempont teszi szükségessé azt is, hogy a töredékösszegek az új címletekre való átcserélésnél fel- vagy lefelé kikerekíttessenek. Ez a szempont indokolja többek között még azt is, hogy az új címletek kiszolgáltatására irányuló követelés a javaslat 14. §-a értelmében nem lenne végrehajtás útján lefoglalható. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy a javaslat előkészítése során alapos megfontolás alá került az a kérdés is, nem kellene-e vájjon az átértékelésre való igény, valamint az átértékelés mértéke szempontjából a hadikölcsönkötvénytulajdonosok anyagi helyzete szerint különbséget tenni Ily irányú megoldás azonban rendkívül nehéz-
