Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-585. Törvényjavaslat a mezőgazdaság fejlesztéséről

585. szám. 311 golta s az államnak a gazdasági rend kialakításában való közreműködését sem látta szívesen. Ennek a felfogásnak a kifejezője az 1894 : XII. t.-c. 1. §-a, amely szerint mezei földbirtokát, a törvény korlátai között, gazdaságilag mindenki szabadon használhatja. E törvény foglalkozik termelési és üzemi kérdésekkel is s a kártékony állatok és növények irtására, a hasznos állatok oltalmazására a rendelkezések egész sorát is tartalmazza, de ezt a törvényt — a mezőgazdaság nagy kárára — csak egyes részeiben hajtották végre. Eredményesebb az állattenyésztés fejlesztéséről szóló 1908 : XLIII. törvénycikk. Ennek az indokolása szerint az állattenyésztés előmozdítására szolgáló eszközök megválasztására három szempont adta az indítékot és pedig az állam részéről eddig folytatott beavatkozás során szerzett tapasztalat, az idegen országban elért nagy sikereket teremtő eljárás mérlegelése és az államháztartás egyensúlyára vetett figyelem. Trianon után, mint ez időben minden államban, nálunk is fokozottan fordult a föld felé az ország figyelme. A világháborút járt nemzedék életszemlélete, az ország kétharmadának elvesztése, a nagy gazdasági egységek megbontása, majd később az önellátási törekvések a mezőgazdaság ügyét újból az első vonalba helyezték, az állami beavatkozás egyidejű kiterjesztésével. A beavatkozás részben termelési korlátozásokban nyilvánult meg. így több törvényünk korlátozza a szőlő telepítését s azt is csak meghatározott talajokon engedi meg. A túltermelés, a szervezetlen termelés és a piaci árrombolás megakadályozását célozza a fűszerpaprika termelésének a korlátozása. Ilyen célú a cukorrépa termelésnek az 1931 : XIX. törvénycikkel elrendelt korlátozása. A korlátozások és a támogatás mellett mind sűrűbben fordul elő a kötelezés is a termelési rend védelmére. Még a múlt század második felére nyúlnak vissza jogszabályaink, amelyek a phylloxera elleni védekezés érdekében szőlőtőkék kiirtását rendelik el. A marokkói sáska irtásáról szóló 1907 : XXXI. t.-c. 7. §.-a pedig felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert a veszélyeztetett területeken a művelődési mód megváltoztatásának, a fertőzött helyek felszántásának, gyeprészek feltörésének és meghengerelésének elrendelésére. Az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról szóló 1923 : XIX. t.-c. 2. §.-ának harmadik bekezdése elrendeli, hogy a birtokosnak fasorokkal kell szegélyezni egy tagban ötven kat. holdnál nagyobb szántóföldjét vagy legelőjét, illetőleg húsz kat. holdnál nagyobb rétjét vagy kaszálóját. Az 1924 : VII. t.-c. 19. §-a megadja a módot arra, hogy ha a földbirtokhoz juttatottak gazdálkodása a gazdasági felügyelőség tanácsa és intése ellenére sem kielégítő, őket a birtokból ki lehet mozdítani. Az 1940 : IV. t.-c. 2. §-a átengedésre kötelezi azt a tulajdonost, aki ingatlanát hosszabb időn át parlagon heverteti. Az 1690/1941. M. E. számú rendelet pedig feljogosítja a gazdasági felügyelőséget, hogy a parlagon hagyott ingatlanok megművelése iránt nyomban intézkedjék. Jogszabályi rendelkezéseken kívül is mindinkább erősödik a világháború óta a mezőgazdasági termelésben az állami irányítás. Az irányítás szükségét a törvényhozás is elismerte. így az 1920 : XVIII. t.-c. 53. §-a az Országos Mezőgazdasági Kamarának feladatává teszi, hogy a kormányzatnak a mezőgazdaság »irányításában« segédkezet nyújtson. Ilyen kormányzati tevékenység pl. a minőségi búzavetőmag (Bánkuti, Hatvani, Fleischmann-féle stb.) kiosztása, ami búzánkat versenyképessé tette ; vagy az állattenyésztésben tenyészkörzetek megállapítása és a köztenyésztés irányítása. Legnyomatékosabban az értékesítésen keresztül valósult meg az államnak a gazdasági rendbe való beavatkozása. Az értékesítés terhe az államra nehezed-