Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.
Irományszámok - 1939-547. Törvényjavaslat az 1914-1918. évi hadikölcsönök rendezéséről
20 547. szám. hozás az 1928: XXXIII. t.-cikkel az ú. n. hadikölcsöntámogatási akciót is, hogy legalább azokon a hadikölcsönköt vénytulajdonosokon segítsen, akik a háború alatt oly mértékben vettek részt a hadikölcsön jegyzésekben, hogy a jegyzett hadikölcsönkötvények kamatai megélhetésüket egészen vagy részben biztosították volna, de a koronaérték romlása következtében anyagi támogatásra szorulnak. Az 1938. év ősze óta bekövetkezett történelmi események : a Felvidék* Kárpátalja, Kelet-Magyarország és Erdély egy részének visszacsatolása, valamint a Délvidék visszafoglalása után — annak ellenére, hogy a honvédelem fejlesztése, nemkülönben a területi megnagyobbodással járó rendkívül állami feladatok megvalósítása igen súlyos terheket ró az államkincstárra —- elérkezettnek látom azt az időpontot, amikor az 1928 : XII. t.-c. 8. §-ában foglalt kijelentésre tekintettel a hadikölcsönkötvények átértékelésének kérdésében a törvényhozás elé javaslatot kell terjesztenem. A javaslat megalkotásánál érthető okokból a kiindulási pont az államháztartás teherbíróképessége volt. Ezenkívül három főszempontot vettem irányadónak. Az első, hogy minél jobban érvényesüljenek a méltányosság követelményei. A második a szociális szempont, amit a javaslat azzal szolgál, hogy a kisebb névértékű címlet mennyiséggel rendelkezőkre az általánosnál magasabb átértékelési kulcsot állapít meg. Végül figyelemmel kellett lenni arra a gyakorlati szempontra, hogy a lebonyolítás minél egyszerűbb legyen, mert több mint 400.000 hadikölcsönköt vény tulajdonosnál kell majd az átértékelési jogosultságot elbírálni. Az államháztartás teherbíróképességéhez igazodnak a hadikölcsönkötvények átértékelésének módjára és mértékére vonatkozó rendelkezések. A rendelkezések keretét az szabja meg, hogy az államháztartás helyzete ezen a címen mintegy évi 15 millió P teher vállalását engedi meg. Az átértékelés módja az lenne, hogy a hadikölcsönkötvények pengőre szóló új államadóssági címletekre cseréltetnek ki. Ami az átértékelés mértékét és módját illeti, ha összehasonlítást teszünk a Magyarországnál viszonylag is sokkal nagyobb teherbírású Német Birodalomnak e tárgyban hozott jogszabályaival, azt látjuk, hogy az átértékelésnek a törvényjavaslatban meghatározott 5%-os, a legkisebb jegyzőknél azonban 10%-ig emelkedő mértéke általában nemcsak eléri, de bizonyos vonatkozásokban még meg is haladja a német átértékelés mérvét. A Német Birodalomban t. i. az átértékelés olymódon történt, hogy minden 1.000 márka névértékű kötvényért 25 Reichsmark értékű új kötvényt kapott a tulajdonos. Ezeket a kötvényeket, melyek csak a jóvátételi kötelezettségek megszűnte után kezdtek volna kamatozni, időközben konvertálták akként, hogy átlagban 30%-os alapon váltották be azokat az egységes típusú, 4%%-kal kamatozó törlesztéses államadóssági címletekre. Magasabb átértékelésben csak azok részesültek, akik az ú. n. »Altbesitzer«, tehát őstulajdonosi mivoltukat igazolni tudták. Ezek ugyanis az 1.000 márka = 25 Reichsmark arányban kiadott kötvényeken felül sorsolási jogosítványban is részesültek, amelyek 30 éven belül a névérték Ötszörösével kerülnek kisorsolásra, amikor is az arra jogosított egyúttal a sorsolás napjáig számított 4%%-os kamatot is megkapja. Ami most már a lehető legmesszebbmenőén érvényesíteni óhajtott méltányossági szempontot illeti, erről a törekvésről — mégpedig úgy tárgyi, mint személyi tekintetben — a javaslat számos rendelkezése tesz tanúbizonyságot. E kérdés taglalásánál szükségesnek tartom előrebocsátani a következőket: A trianoni békeszerződés értelmében a háborús magyar államadósságoknak az a része terhelte csak Magyarországot, amelyek olyan államok polgárainak, illetőleg kormányainak voltak tulajdonában, amely államok a volt Osztrák-
