Képviselőházi irományok, 1939. VII. kötet • 544-607., VI-VIII. sz.

Irományszámok - 1939-584. Törvényjavaslat az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról

290 584. szám. Melléklet az 584. számú irományhoz. Indokolás „az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. 1. Az egyéni vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság alapvető elvét: a vallás szabad megvallását és követését, annak külső kifejezését és gyakorlását hazai törvényeink — a törvény és a közerkölcsiség korlátai között — mindenkinek biztosítják (1895 : XLIII. t.-c. 1. §.). Az egyéni vallásszabadságtól azonban meg kell különböztetni a vallási szervezetek számára biztosított szabadságot, amely főképpen a nyilvános közös isteni tisztelet tartásának jogában, a fokozott büntetőjogi védelemben és abban jut kifejezésre, hogy a vallás követőinek szervezetét az állam által elismert és jogalanyisággal is felruházott önkormányzati testületnek kell tekinteni. Az ily értelemben vett vallásszabadság a magyar jog rendszere szerint csupán a bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezeteket illeti meg. A vallásszabadságnak az utóbbi értelemben vett rendjében más a jogállása a bevett egyházaknak és más a törvényesen elismert vallásfelekezeteknek. A bevett egyházak, mint történetileg kialakult keresztény vallásfelekezetek, a történeti fejlődés eredményeképpen több irányban szoros közjogi kapcsolatban állanak az állammal. A bevett egyházak közjogi helyzetének forrása valójában a messze nyúló történeti múlt, amelynek folyamán a közjogi szokásjog szabályaiban, törvényeinkben és királyi rendeletekbe foglalt rendelkezésekben fokozatosan épült ki a bevett egyházak mai jogállása ; alapja pedig az a szoros belső kapcsolat, amely a magyar állam és a keresztény vallás között tíz évszázad óta fennáll. A bevett egyházak történeti előjogaiknál fogva részt vettek és részt vesznek a törvényhozásban és az önkormányzati közigazgatásban. A bevett egyházak működése egyenesen a királyi főfelügyéleti jognak van alávetve ; egyházi adóikat közadók módjára szedik be s híveik kilépése ellen az egyházi adózás szabályai is oltalmat nyújtanak. A bevett egyházak lelkészei az államkincstár terhére jövedelemkiegészítésben részesülnek. Ezzel szemben a törvényesen elismert vallásfelekezeteknek történeti előjogaik nincsenek, a királyi főfelügyeleti jog helyett kormányhatósági felügyelet alatt állanak, ingatlanszerzési képességük korlátolt, adóikat a törvény rendes útján — bírói végrehajtás útján —- hajtják be, híveik kilépését adózási szabályok nem korlátozzák és lelkészeik az államkincstár terhére jövedelemkiegészítésben nem részesülnek.