Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-508. Törvényjavaslat a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről

428 508. szám. 9. A lázadás elhárítása elmulasztásának büntetésére általában ugyanazok állanak, mint a felségsértés elhárítása tekintetében. A lázadásnál azonban a magánszemélyre már nem áll fenn a tevékeny közbelépésre való kötelezettség abban az esetben sem, ha a hatóság értesítésére nincs idő (9. §.). 10. A javaslat lehetőséget nyújt arra, hogy folyamatban lévő lázadás közben is büntetlenséget biztosíthasson magának az, aki a hatóság felhívására a lázadásban való részvételtől visszalép (10. §.). 11. Egységes büntetési tétel alá esnek azok, akik súlyos {halállal vagy fegyházzal Ibüntetendő) bűntett elkövetését kezdeményezik (izgatással, ajánlkozással, felhívással), arra vállalkoznak, szövetkeznek, vagy azt tárgyi szempontból előkészítő más cselekményt hajtanak végre (11. §.). 12. A kísérlethez hasonlóan büntetlenség jutalmazza az előkészítő cselekmény elkövetőjének önkéntes visszalépését az eredmény sikeres elhárítása esetében — és korlátlanul enyhíthető annak büntetése, akinek ezirányú törekvése vétlenül maradt sikertelen (12. §.). 13. Felségsértés és lázadás mellékbüntetései: hivatalvesztés, a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, kiutasítás és kitiltás. További jogkövetkezmény : a vagyon elkobzásáig terjedhető vagyoni elégtétel az államkincstár javára (13-14. §.). 14. Felségsértés és lázadás esetében az öttagú külön tanács, előkészítő cselekmény esetében a befejezett bűntett bírósága jár el (15. §.). RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az államfői teendők ideiglenes ellátására az 1920 :

1. t.-c. 12. §-a újból a kormányzói tisztséget hívta életre. Ugyané törvénycikk 14. §-a szerint a kormányzó személye sérthetetlen és ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesül, mint törvényeink szerint a király. Az 1921: XL

VII. t.-c. 3. §-ához képest pedig a nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja. Ehhez a ma fennálló közjogi helyzethez igazodik a javaslat, amidőn a királyt és a kormányzót, mint az 1. §. különleges jogvédelmében részesített személyeket, egymás mellett említi. Mint már az általános indokolásban több helyen megemlítettem, a §. a büntető törvényeinkben ismert legsúlyosabb büntetést alkalmazza minden olyan cselekményre, amely a király vagy a kormányzó élete, testi épsége, személyes szabadsága vagy alkotmányos hatalma ellen közvetlenül irányul. A §. tehát elejti a Btk. 126. és 128. §-ainak azt a megkülönböztetését, amely szerint csak az ölés kísérlete esik a befejezett bűntett büntetése alá, a testi épség és a személyes szabadság megsértésének büntetése pedig befejezés esetében életfogytig tartó, kísérlet esetében tíztől tizenöt évig terjedhető fegyház. Megszűnik tehát az a zavartkeltő szövegezési egyenetlenség is, hogy a Btk. 126. §-a a befejezett felségsértés bűntettének esetei között a 2. és a 3. pontjában felsorolt cselekmények véghezvitelének meghisérlését is felsorolja (id. §. 4. p.). Minden a király és a kormányzó személye ellen közvetlenül irányuló s a §-ban meghatározott célú cselekmény a felségsértés befejezett bűntette. Ekként a cselekmény kísérletét alig lehet elképzelni. A közvetlenség kelléke pedig nyilván azt jelenti, hogy a cselekmény a kitűzött bűnös cél nyomban való megvalósulásának veszélyét idézi fel: például az erre elszánt csoport betör a kormányzó lakóhelyiségébe. A bűntett megállapítása tehát független azoktól a szabályoktól, amelyeket a bírói gyakorlat abban a tekintetben alakított ki, hogy mikor kell magánszemély élete, testi épsége vagy személyes szabadsága ellen irányuló bűncselekményt befeje-