Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-506. Törvényjavaslat a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról

396 506. szám. felerészben zsidó származásúak, másfelől, pedig a zsidó közösségből való kiválásuknak elfogadható bizonyságát adták azzal, hogy sem maguk, sem szüleik nem tartoznak és soha nem is tartoztak az izraelita hitfelekezetbe. ő. Büntető és záró rendelkezések. A 10—13. §-ban foglalt büntető rendelkezések megfelelően simulnak a megelőző rendelkezések tartalmához és a dolog természetének megfelelő szankciókkal erősítik a javaslat egyéb rendelkezéseit. A 14. §-ban foglalt záró rendelkezés az egyes külföldi jogrendszerek eltéréseihez való alkalmazkodást kívánja lehetővé termi. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. A házasságkötéseknek egészségügyi szempontból való korlátozásával az újabb korban először az Északamerikai Egyesült Államokban találkozunk. 1895-ben Connecticut államban eltiltották a házasságkötéstől a nemibetegségben, hülyeségben, epilepsziában szenvedőket. A házasságkötés előtt orvosi bizonyítvány bemutatását Pennsylvaniában 1913 óta törvény követeli meg. Most az Egyesült Államok 32 államában a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniök, hogy az említett betegségekben nem szenvednek, öt államban pedig orvosi bizonyítvány bemutatása kötelező. Üjzélandban tilos házasságot kötni öröklődő, valamint idült fertőző betegség esetén. Svédországban 1905 óta, Norvégiában 1908 óta a házasulok kötelesek írásbeli nyilatkozatot adni arról, hogy nem szenvednek öröklődő, illetőleg idült fertőző betegségben. Az 1918. évi norvég törvény ilyen betegségek esetében tiltja a házasságkötést s a házasulok a másik féllel egészségi állapotukra vonatkozó orvosi bizonyítványt kötelesek közölni. A svédek 1920-ban, a dánok 1922-ben hasonló rendszert fogadtak el. Törökországban 1924. év óta kötelező a házasság előtti orvosi vizsgálat nemibetegségekre nézve, de a nők megvizsgálása csak a ruhával nem fedett testrészekre vonatkozhatik. Jugoszlávia 1934-ben a házasságkötés előtt kötelezővé tette az orvosi vizsgálatot, de az 1935. évben a törvény végrehajtását a törvénytelen házasságok elszaporodása miatt felfüggesztették. A nyugateurópai államok megelégedtek fakultatív házassági tanácsadás megszervezésével. A tanácsadás elmélyítése a terheltségre, öröklődő betegségekre való figyelmeztetés azonban egyes országokban a házasságkötések és a születések kevesbedését és a fogamzást gátló eljárások elterjedését idézte elő. így például a berlini házassági tanácsadókban jelentkezők 74-9%-a fogamzást gátló szereket kért. Elszaporodott a sterilizáció is. Mindezek arra késztették a német jogalkotást, hogy 1933-ban hozott törvénnyel korlátozzák azokat az eseteket, amelyekben a terméketlenítésnek (sterilizációnak) helye lehet. Részletes eljárást szabtak meg, hivatalokat és bíróságokat szerveztek annak megállapítására, hogy fennáll-e olyan öröklődő betegség, amelynek alapján terméketlenítésnek helye lehet. Ilyen előkészület után hozták meg 1935-ben a házasságegészségügyi törvényt, amely bizonyos esetekben, így fertőző vagy öröklődő bajban szenvedőknek megtiltja a házasságkötést, hacsak a másik házasuló fél nem terméketlen (fogamzásra, illetve nemzésre képtelen) ; a törvény 2. §-a értelmében a házasságkötés előtt alkalmassági bizonyítványt kell bemutatni arról, hogy az előbb említett egészségügyi okokból házassági akadály nem áll fenn, a 3. §. szerint az elvileg tilos házasságkötés érvénytelennek csak akkor tekinthető, ha az alkalmassági bizonyítványt a házasulónak tudva valótlan bemondása alapján állították ki. A törvényhez fűzött végrehajtási rendelet azonban az alkalmassági bizonyítvány bemutatására vonatkozó rendel-.