Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-506. Törvényjavaslat a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról

392 506. szám. A gümőkór és a nemibetegségek, ha még fertőzők, megfertőzhetik a házastársat és a méhen át a leszármazót is, ekkép öröklés és családi érintkezés útján is előidézői olyan betegségeknek vagy betegségre hajlamos állapotoknak, amelyek magtalanságot vagy korai halált okozhatnak vagy a népesség minőségi romlására vezetnek. A nemibetegségeknek a házasság szempontjából való jelentőségét mutatja az, hogy orvosi adatgyűjtés szerint hazánkban a nemibetegek 34%-a házas volt, a nők nemibaját pedig 29-7%-ban a férj idézte elő. A gümőkórban és a nemibetegségekben méltán ismerte fel törvényhozásunk azokat a népbetegségeket, amelyek ellen az állami egészségvédelem terén is elsősorban kell küzdeni. Az 1940 : VI. törvénycikk e betegségek ellen hatékony védelmi rendszert épített ki. Ezt a védelmet egészíti ki a tö vény javaslat 1. §-a, midőn kötelezi a házasulókat annak igazolására, hogy orvosi vizsgálatuk nem állapított meg fertőző gümőkórt vagy fertőző nemibajt. Beható megfontolás tárgya volt, hogy a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat ne terjedjen-e ki még más betegségekre is, különösen ne vizsgáltassék-e, hogy a házasulok nem szenvednek-e öröklődő ideg- és elmebetegségben. Az orvosi szakkörök véleményének meghallgatása után a belügyminiszter úrral egyetértésben arra a meggyőződésre jutottam, hogy az orvosi tudomány az ideg- és elmekórok terén még nem rendelkezik eléggé biztos módszerekkel, hogy rövid vizsgálat alapján kétséget kizáróan megállapíthassa, vájjon a vizsgálatra jelentkező személy öröklődő ideg- vagy elmebajban szenved-e vagy sem. A diagnosztika fogyatékossága arra vezethet, hogy egyes orvosok túlkönnyen kiállítanák a házasulok által kívánt kedvező bizonyítványt, némely orvosok viszont túlzott lelkiismeretességgel a legcsekélyebb gyanú alapján is, sokszór indokolatlanul megtagadnák a házasodáshoz szükséges bizonyítvány kiadását. Az ideg- és elmebajok milyenségének megállapítása végett rendszerint hosszú megfigyelés és az előzmények pontos ismerete szükséges. Rövid vizsgálat esetén az orvos könnyen megtéveszthető, hosszú megfigyelésre pedig a házasulok tízezreit gyógyintézetekbe utalni már csak befogadóképesség hiányában sem lehetne. E betegségek öröklődő természete az ősök elmeállapotára és esetleges elmegyógyintézeti kezelésére vonatkozó országos nyilvántartás nélkül alig volna megállapítható. A szakszerű gyógyintézeti vizsgálat mellőzése veszélyeztetné az orvosok jó hírnevét. A kóros állapot megállapításának nehézségei s a túlságos szigorúság visszariasztana a házasságkötéstől s ezáltal a házasságon kívüli együttélések száma szaporodna. Azok a nehézségek és veszedelmek, amelyek a házasulóknak az öröklődő ideg- és elmebetegségek szempontjából való vizsgálatát akadályozzák s amelyek csaknem valamennyi más öröklődő betegség megállapításánál is fennállanak, a családi életet védő egyes társadalmi tényezőket arra a következtetésre vezették, hogy a házasság előtti orvosi vizsgálatot ma még nem szabad kötelezővé tenni, hanem e helyett meg kell elégedni az orvosi tanácskérés kötelezővé tételével. Felmerült e mellett az a terv is, hogy a házasulok maguk tegyenek nyilatkozatot saját egészségi állapotukról és ez a nyilatkozat közöltessék a másik féllel. Azonban e tervek közelebbi vizsgálata kiderítette', hogy kétes esetekben, a most említett módszerek egyike mellett sem lehetne az orvosi vizsgálatot mellőzni. A puszta tanácsadás nem lehet komoly, ha a tanácsot kérő nem köteles magát megvizsgáltatni ; ha pedig az orvos valamely betegség gyanúja esetében sem tagadhatná meg a tanácsadás megtörténtéről a tanúsítvány kiadását, ezáltal a másik házasuló fél egyenesen megtévesztetnék, mert az orvosi bizonyítványt úgy értelmezhetné, hogy egészségi szempontból házasságra alkalmasságot igazol. A házasulok vallomása kétségtelenül alkalmas volna a felelősségérzet emelésére, de a lelkiismeret-