Képviselőházi irományok, 1939. VI. kötet • 419-543., V. sz.

Irományszámok - 1939-505. Törvényjavaslat az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról

505. számr 385 tehát a lehetősége annak, hogy az ügyvédjelöltek »munkabéréének legkisebb mértéke — az említett törvényben meghatározott módozatok szerint — megállapíttassék, tekintve <azt, hogy a törvény 1. §-ának rendelkezése szerint az 1937 : XXI. törvénycikk hatálya kiterjed a szolgálati viszonyra, akár természetes, akár jogi személy a munkaadó, ha üzlete, üzeme, egyéb vállalata vagy kereső foglalkozása körében másnak akár testi, akár szellemi munkáját ellenérték fejében igénybe veszi. Az ügyvédjelöltek díjazására vonatkozó rendelkezés azonban — az ügyvédjelölt működésének és a működés ellenértékének természetét figyelembevéve — szervesen beleillik az ügyvédi (ügyvédjelölti) szervezetre és működésre vonatkozó külön szabályozás rendjébe, annál is inkább, mert az ügyvédjelölt és az őt alkalmazó ügyvéd szolgálati viszonyának különleges jelentőséget ad az a körülmény, hogy az ügyvédjelölti gyakorlat voltaképpeni célja az egységes bírói és ügyvédi vizsga letételéhez szükséges ismeretek megszerzése. Ennek következtében az ügyvédjelölt munkaviszonyában a gazdasági elem mellett túlnyomó az igazságügyi vonatkozású előkészítő kiképzés eleme. Ez a szerkezeti szempont is kellőképpen indokolja a javaslat álláspontját, amely szerint az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó kérdések szabályozásáról szóló törvényjavaslat körébe kell iktatni az ügyvédjelöltek díjazása tekintetében szükségesnek vélt megfelelő rendelkezést. Az ügyvédjelöltek működésének és díjazásának említett különleges természete hozza magával azt is, hogy a díjazás mértékének megfelelő megállapítását legcélravezetőbben nem az 1937 : XXI. t.-c. 7. §-ában említett vegyes összetételű bizottságra, hanem az igazságügyminiszterre kell bízni. Természetesen nemcsak hogy akadálya nem lesz annak, hogy az igazságügyminiszter a szolgálati viszony által érintett ügyvédi és ügyvédjelölti érdekeltség közreműködésével állapítsa meg a díjazás legkisebb mértékét, hanem a szóbanlevő közreműködés igénybevétele kívánatos is a szabályozás célravezető volta érdekében. Ezt a javaslat 3. §-a ki is fejezi azáltal, hogy a rendeleti szabályozásra felhatalmazás kapcsán utal az 1937 : XXI. törvénycikk irányadó elveinek megfelelő figyelembevételére s ezáltal kifejezésre juttatja azt is, hogy az ügyvédjelöltek díjazásának mértékére vonatkozó szabályozás szólhat az ország egész területére vagy annak csak meghatározott részére. A díjazás mértékének meghatározása kapcsolatos lehet az évenkinti fizetéses szabadság legkisebb mértékének, valamint a munkaidőnek szabályozásával is. A javaslat ezért a felhatalmazás körébe vonja a munkaidőnek, valamint a fizetéses szabadság legrövidebb tartamának igazságügyminiszteri rendelettel szabályozását is s ezáltal az ügyvédjelölt szolgálati viszonyára vonatkozó szabályozást az ügyvédi szervezet és működés rendjét meghatározó különleges jogszabályok szerkezetébe illeszti. A 4. §-hoz. Ennek a §-nak rendelkezése az általános indokolásnak erre vonatkozó okfejtésére tekintettel nem szorul további megvilágításra. Minthogy a fegyelmi felelősségrevonással kapcsolatos kamarai felügyeleti vizsgálat a kamarai önkormányzatnak egyik igen jelentős mozzanata, önként érthető, hogy ennek a vizsgálatnak a teljesítésére a kamarának csak olyan tagját lehet kijelölni, aki a kamara önkormányzatában részvételre jogosult, tehát aki a javaslat 5. §-a értelmében kamarai választásra és az 1937 : IV. t.-e. 39. §-á értelmében az önkormányzatban egyébként való részvételre jogosult. Az 5. §-hoz. Az 5. §. indokait az általános indokolás tartalmazza. A választásra jogosult zsidó tagok választásának módjára vonatkozó rendelkezés az általános megfontolások következménye. Az átmeneti rendelkezések, úgyszintén a választásra vonatkozó részletes szabályok megalkotása a végrehajtásra vonatkozó rendelkezések körébe tartozik.