Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-354. Törvényjavaslat a Budapesten, 1940. évi június hó 16. napján kelt magyar-német kiadatási szerződés becikkelyezéséről

74 354. szám. ként a 24.300/1908. I. M. számú rendelet (Rend. Tára 1.755. lap) 6. és 7. ^rendelkezik, a két állam igazságügyminisztere három hónaponkint közvetíti. A 35. cikk értelmében nem kell megtéríteni a szerződés rendelkezései értelmében nyújtott jogsegély költségeit, kivételt alkotnak azonban azok a költségek, amelyeket a kiadott személyek tengeri szállítása, ideiglenes kiadatása, átszállítása vagy ideiglenes átadása okozott, valamint a szakértőknek járó díjak és készkiadások. A jövőben tehát magyar-német viszonylatban nem fogják megtéríteni a bűnügyekben felmerült tanudíjakat és a hivatalos eljárások (kiszállások, helyszíni szemlék stb.) alkalmával felmerült egyéb díjakat és költségeket sem. Fontos új rendelkezés a 36. cikknek az a szabálya, hogy a kiadatás vagy egyéb jogsegély iránti megkereséseket és azok mellékleteit hitelesítéssel vagy fordítással ellátni nem kell. A fordításról tehát, amennyiben arra szükség van, mindig a megkeresett hatóság, és pedig saját költségén, fog gondoskodni. A 37. cikk értelmében a szerződés megerősítő okiratait — miután magát a szerződést Budapesten írták alá — a nemzetközi szokásnak megfelelően Berlinben kell kicselérni és az a megerősítő okiratok kicserélésétől számított egy hónap múlva lép hatályba. A 38. cikk és az ahhoz tartozó záró jegyzőkönyvi rész kifejezetten megállapítja, hogy érvényüket veszítették mindazok a megállapodások, amelyek az e szerződés tárgyát alkotó joganyagot eddig magyar-német, magyar-osztrák, magyar-csehszlovák és magyar-danzigi viszonylatban szabályozták ; a jövőben tehát az egész Német Birodalommal való viszonylatunkban — beleértve a volt osztrák területet, a Szudétaföldet, a Cseh-Morva-Védnökséget és Danzig területét — ennek a szerződésnek rendelkezései lesznek irányadók. A zárójegyzőkönyv II. része értelmében a Cseh-Morva Védnökség honosai német állampolgároknak számítanak. A záró jegyzőkönyv III. része szerint ha az egyik fél a másiknál valamely bűnvádi eljárás megindítását szorgalmazza, a vonatkozó magyar megkereséseket a magyar királyi igazságügyminiszter közvetlenül a német birodalmi igazságügyminiszterhez, a német megkereséseket pedig a német birodalmi igazságügy miniszter a magyar királyi igazságügyminiszterhez intézheti. A 3.6. cikk rendelkezései ezekre a megkeresésekre is vonatkoznak, vagyis hitelesítésekre és fordításokra nem lesz szükség. Külön kell említést tennem a zárójegyzőkönyvnek IV. részéről, amely a magyar kormány indítványára vétetett fel s amely szerint a két állam igazságügyminiszterének képviselői időnként összejöveteleket fognak tartani abból a célból, hogy ennek a szerződésnek egyöntetű végrehajtását biztosítsák-és a végrehajtásnál esetleg felmerülő nehézségeket kiküszöböljék. Ez a teljesen új rendelkezés azt célozza, hogy a Magyarország és a Német Birodalom között évszázadok óta'fennálló hagyományos barátságnak és jó viszonynak megfelelően a számos új rendelkezést tartalmazó jelen szerződés végrehajtásánál esetleg felmerülő minden nehézség a hosszadalmas és nehézkes írásbeli út mellőzésével szóbeli tárgyalásokon a legbarátságosabb szellemben oldassék meg. Nagy jelentősége van ennék a rendelkezésnek a szerződés egyöntetű végrehajtásának biztosítása szempontjából azért is, mert magyar-német, magyar-osztrák és magyar-cseh-szlovák viszonylatban egymástól sok tekintetben eltérő szabályok voltak eddig irányadók. III. A törvényjavaslat 3. §-a értelmében a törvény kihirdetése napján, azonban a szerződés életbelépésétől kezdődő hatállyal lép életbe, amely rendelkezésre egyrészt azért van szükség, mert a szerződés a megerősítő okiratok kicserélésétől számított egy hónap múlva lép hatályba, ez az idő pedig néha technikai okokból