Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-364. Törvényjavaslat a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetezmények korlátozásáról és megszüntetéséről

364. szám. 155 Minthogy sok elítéltre nézve egyéni életkörülményei folytán egyedül az fon­tos, hogy előző büntetése csakis egy meghatározott szempontból maradjon figyel­men kívül és az ügy a közérdek szempontjából is annyira alárendelt jelentőségű, hogy felesleges lenne ahhoz bírói döntést megkívánni: a §. rendelkezése előrelát­hatólag jelentékenyen apasztja majd a bírói útra terelt kisjelentőségű »rehabili­tációs« ügyek számát. Á 17. §-hoz. A javaslatnak, az általános indokolásban kifejtett egyik alapelve, hogy csak a nem mellékbüntetésként kiszabott és a büntető törvényeken kívül álló jogszabályokban foglalt hátrányos jogkövetkezményeket korlátozza. Ez okból nem tartotta szükségesnek a §-ban külön kimondani, hogy hatása nem'ter­jed ki a bűncselekménynek a büntető törvényekben mellékbüntetésként megállapí­tott jogkövetkezményeire, így különösen a hivatalvesztésre, a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére, a viselt hivatal vagy az állás, illetőleg az ügyvédség elvesztésére, a hivatás vagy foglalkozás gyakorlásától eltiltásra, valamint a katonai büntetőbíráskodásban a lefokozásra (rangvesztésre). A §. ellenben kimerítő felsorolást ad azokról a büntetőtörvényeken kívülálló j ogszabály okban foglalt rendelkezésekre 1, amelyeknek a büntető ítélethez fűzött jog­következményeit az alább kifejtett okokból kiveszi a rehabilitáció köréből. Kívánatosnak látta a javaslat, hogy katonai érdekből érintetlenül hagyja a katonai közigazgatási jogszabályokban megállapított jogkövetkezményeket, mert azok megszüntetésére a különleges katonai szempontok ismeretében csak az ille­tékes katonai hatóságok hivatottak. Az országgyűlési képviselek választásáról szóló 1938 : XIX. törvénycikknek a választhatóságból kizáró okokat meghatározó rendelkezései — a miniszteri indokolás szerint — annak a legelsőrendű közérdeknek előmozdítását célozzák, hogy a nemzet alkotmányos képviselete az erre valóban hivatott és méltó kezekbe legyen letéve. Ennek a célnak biztosítása végett a javaslat a törvénynek az ország­gyűlési képviselővé választhatóságra vonatkozó rendelkezéseit is érintetlenül hagyja. Az állami és az ellátás szempontjából ezekkel egy tekintet alá eső más alkal­mazottaknak, valamint azok özvegyeinek és árváinak és a katonai személyeknek ellátására, valamint a honvédelemről szóló 1939 : II. törvénycikkben meghatáro­zott gondozásra vonatkozó törvényes rendelkezések külön és a méltányosság szem előtt tartásával szabályozzák a büntetőbírósági elítélésnek hatását. Ezeket a ren­delkezéseket nem lett volna célszerű érinteni. Némely külállammal kötött nemzetközi egyezmény a közös vasútállomásokon alkalmazott személyzet kifogástalan előélete felől kikötéseket tartalmaz. Az ilyen megállapodásokat a javaslat önként értetődően nem érinti. A bűncselekmény elkövetéséből vagy az elítélésből származó magánjogi követ­kezmények közül a jelentősebbek a következek. A kir. közjegyzőkről szóló 1874 : XXXV. t.-c. 72. §á szerint közjegyzői okiratok felvételénél ügyleti tanú nem lehet, aki nyerészkedési vágyból elkövetett bűntett vagy kihágás miatt elítéltetett vagy aki hamis tanúság vagy hamis eskü miatt büntetve volt. A végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeire! alkotott 1876 : XVI. t.-c. 2. §a szerint írásbeli magánvégrendeletnél nem lehet tanú, aki hamis eskü vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerejüleg elítélve volt. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877 : XX. t.-c. 24. §-a szerint, ha az atya hamis vagy vétkes bukás vagy oly más bűntett miatt elí­téltetett, melynek alapján a vagyon hű vagy pontos kezelésére való alkalmatlan­20*

Next

/
Oldalképek
Tartalom