Képviselőházi irományok, 1939. V. kötet • 347-418., IV. sz.

Irományszámok - 1939-364. Törvényjavaslat a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetezmények korlátozásáról és megszüntetéséről

364. szám. 137 Melléhlet a 364. számú irományhoz

. Indokolás „a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről" szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. A javaslat célja és szükségessége, 1. A társadalmi rehabilitáció kérdése. Azok a törekvések, amelyek már évtizedek óta igyekeznek a magyar törvényhozást a büntető ítélet jogkövetkezményeinek megszorítására ösztönözni, általában, a külföld példája nyomán, a »rehabilitáció« jogintézményének megalkotását tűzik ki célul. A »rehabilitáció« kifejezéshez azonban a különböző országok és korok köztudatában igen különböző fogalmak fűződnek. A javaslat szövege éppen ezért ezt a kifejezést a vele járó határozatlanságnál iogva nem használja. A »rehabilitáció« szó használatának mellőzése már azért is megokolt, mert azon a társadalom legtöbbször többet ért, mint amennyit a javaslat a büntetőbíróság ítéletével sújtott és a rendelkezéseinek hatálya alá eső személyeknek kedvezményben nyújt s amennyit ezeknek a törvényhozás útján egyáltalában megadni lehet. A társadalom a felfogása szerint helytelenül cselekvőt megvetéssel sújtja, akár elítélte őt ezért a büntetőbíróság, akár nem. Kedvezőtlen véleményét csak akkor változtatja meg, csak akkor »rehabilitál«, ha meggyőződik arról, hogy kezdettől fogva tévesen ítélkezett. A társadalomra nem lehet jogszabállyal rákényszeríteni, hogy teljes erkölcsi értékűnek ismerjen el olyan személyt, akiről tudja, hogy múltjához szenny tapad. Még akkor sem, ha az arra kijelölt hivatalos szerv — a francia forradalmi törvényhozás példájára — valaminő ünnepélyes formában bizonyságot tesz arról, hogy az illető immár érdemes a megbecsülésre. A törvényhozás csak azt teheti, hogy az időmúlásnak mindent feledtető hatását elősegíti akként, hogy az elítélt életében előfordult eltévelyedésnek a köztudat felszínén tartását lehetőleg akadályozza, nem tehet azonban olyanféle kijelentést, hogy azt a cselekvést, amely a társadalom rosszalását maga után vonta, a törvény erejénél fogva mindenki meg nem történtnek tekintse. Sőt azzal az igénnyel sem léphet fel, hogy az arra feljogosított szerv által megadott »rehabilitáció «-val mintegy kivételes garanciát nyújtson a társadalom minden tagjának, hogy a »rehabilitált« azután kifogástalan életmódot fog folytatni. Nem lehet olyan vérmes reménye sem, hogy maga a »rehabilitáció« tánye döntő hatással lesz a bűntettes erkölcsi felemelkedésére. « --TWpy» "ipojüánys J939—|94Í V. &öií& - .'• . - v -• í€