Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.
Irományszámok - 1939-281. Törvényjavaslat az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
281. szám. 31 gotitás nem vonatkozik a nősül ési vagy férjhezmenési tilalom alatt álló egyházi személyekre, ezeknek adóját tehát csak -15%-kai magasabb összegben lehet kivetni. Megjegyzem, hogy olyan családtagnak, akinek jövedelmét és vagyonát feltétlenül a családfő jövedelméhez kell számítani, csak a feleséget és a kiskorú gyermekeket lehet tekinteni. Méltánytalan volna azonban, hogy ha a gyermek már nagykorú és még mindig a családfő támogatására szorul, ez a körülmény figyelmen kívül hagyatnék ; éppen ezért a javaslat gondoskodik arról is, hogy ha a családfő a nagykorú gyermekét az életviszonyainak megfelelően támogatja, Uz adó összegének megállapításánál ez a gyermek vagy helyette az árván maradt unoka is számításba vétessék, ha a támogatás összegét a jövedelemadó alapjából nem vonták lé. Az adómentes létminimummal kapcsolatban fennálló visszás helyzetet a törvényjavaslat oly módon küszöböli ki, hogy a 6.000 P tiszta jövedelemig 10 P-nek, mint az adómentes 1000 P jövedelemre eső adónak levonását rendeli el. Az igazságos megoldást más úton keresni nem lehet, mert ha mindenkinél 1000 P jövedelem vonatnék le az adóalapból, a nagyobb jövedelmű adózó — létminimum címén — nagyobb kedvezményben részesülne, mint a kisebb jövedelmű adózó. A 6000 P-n felüli jövedelmeknél a 10 P adó levonásának számbajÖvő anyagi előnye nincsen, éppen ezért a javaslat ezt a kedvezményt az ily adózókra már nem terjeszti ki. A 37. §-hoz. Az egyszeri beruházási hozzájárulásról szóló 1938 : XX. t.-c. alkotmányos tárgyalása alkalmával több oldalról az a követelés hangzott el, hogy a beruházási hozzájárulás terhéből ne csak azok vegyék ki részüket, akiknek 50.000 P-t meghaladó értékű vagyonuk van, hanem azok is, akik vagyonának értéke az 50.000 P-t nem haladja meg ugyan, azonban tekintélyes jövedelem felett rendelkeznek. Már az idézett törvény javaslatának országgyűlési tárgyalása alkalmával kifejeztem azt a szándékomat, hogy az ilyen személyek teherviselőképességét más irányban fogom igénybevenni. Á javaslat szerint tehát mindazokat a nagyobb jövedelmű adózókat, akik beruházási hozzájárulás fizetésére nem kötelesek, öt éven át a jövedelemadó utáii 40%-os beruházási pótlék fizetésére kívánom kötelezni. Ez a beruházási pótlék a jövedelem nagyságához, illetőleg a jövedelemadó összegéhez igazodik. A törvényjavaslatban ennek a beruházási pótléknak a fizetésére azokat szándékozom kötelezni, akiknek az 1940. évi adókivetésnél alapul vett tiszta jövedelme az évi 10.000 P-t meghaladja és ezen a kötelezettségen nem változtat az, Tia a későbbi években a jövedelmük a 10.000 P alá esik. Előfordul azonban olyan eset is, hogy valamelyik adózónak van ugyan beruházási hozzájárulás alá vont vagyona, azonban a terhére megállapított beruházási hozzájárulás összege jövedelméhez viszonyítva oly csekély, hogy — ellentétben más fizetésre kötelezettel — a beruházási hozzájárulás egy-egy évi részlete ránézve komoly megterhelést nem jelent. Éppen ezért az olyan adózókat, akiknél a terhükre kivetett beruházási hozzájárulás összege az egy évi tiszta jövedelem 10%-át nem éri el, ugyancsak beruházási pótlék fizetésére szándékozom kötelezni, azonban á beruházási pótlék összegéből a beruházási hozzájárulás 1 / 5-ét le kell vonni, mert méltánytalan volna, hogy az ilyen adózó egyszerre mind a két azonos természetű szolgáltatás fizetésére köteleztessék. Gondoskodni kell azonban ezzel kapcsolatban arról, hogy a beruházási pótlékot valóban az a személy fizesse, akit azzal megterhelni kívánunk. Ha tehát az adózónak joga van a közterheket alapszabálynál, szerződésnél vagy más kötelezésnél fogva más személyre áthárítani, lehetőséget kell nyújtani az ilyen személynek az adózóval szemben arra, hogy a beruházási pótlék megtérítésének
