Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.

Irományszámok - 1939-337. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett, felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével gyanúsított Maróthy Károly országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

337. szám. 387 a benyújtás a törvényes kellékeknek nem felelne meg, akkor azt visszautasítani. Azonban a törvény arra nem ad módot, hogy a bírálásra már átvett és bírálási célból elfogadott ajánlásokat később utasítsa vissza a választási biztos ahelyett, hogy hiánypótlásra utasítaná. A választási biztos is elismeri, hogy 1176 megfelelő aláírást talált, következéskép hiánypótlásra kellett volna utasítani a jelölteket, mert a hiánypótlás éppen azt célozza, hogy ahol az elbírálás következtében kevesebb 1500-nál az aláírás, ennyivel pótoltassék. Somogy megye nemzetiszocialista tömegei között ez a furcsa, választási biztosi határozat jogos elkeseredést keltett, különösen azért, mert éppen Somogy megyében történt meg, ahol a legnagyobb presszióval állottak szemben az aláírásgyűjtők és nemcsak az történt meg, hogy a jegyzők megtagadták az ajánlások hitelesítését, de az is, hogy a csendőrök az aláírási íveket összeszedték ós elkobozták, sőt még nyugtát is adtak az elkobozott ajánlási ívekről. A nemzetiszocialista tömegek tudva-tudják, hogy ez az elintézési módja a választásoknak távolról sem marad ennyiben, a peticiós eljárást haladéktalanul folyamatba teszik Meizler Károly és jelölttársai. Zalában elfogadták, A Nemzeti Front zalavármegyei ajánlásait viszont elfogadta a választási biztos. Zala megyében a sorsolás is megtörtónt már a tekintetben, hogy a szavazólapokon milyen sorrendben szerepeljenek az egyes pártok. A Keresztény Nemzeti Szocialista Front harmadik helyet kapta a szavazólistán. Már most felhívjuk a pártszervezetek figyelmét erre és kérjük, hogy azt a választókkal tudassák«. II. »Lapunk keddi számában foglalkoztunk Keresztény Nemzetiszocialista Front somogyvármegyei lajstromos ajánlásainak ügyével. Közöltük, hogy milyen hallatlan fogással ütötték el a pártot a megyék lajstromos választással való indulásáról. A Választási biztos 17.146 ajánlást vett át, ezekből 205-öt törölt és ennek dacára nemcsak, hogy nem fogadta el, elegendőnek az ajánlások számát, hanem még pótlást sem engedélyezett az egyesült jobboldali listának. Ez a törvénytipró cselekedet egész Somogy megyében nagy elkeseredést keltett s az egész vármegye követeli már a választások alatt is a petíció beadását, annak sorsa előreláthatólag nem lehet más, minthogy a közigazgatási bíróság új választást ír majd elő Somogyban. Ebben a hangulatban igen nagy felháborodást keltett a Kaposvárott megjelenő, kormánypárt zsoldján tartott helyi lap átlátszó és ügyetlen választási fogása. Ez a sajtótermék olyan cikket közölt tegnapelőtti számában, mintha a szélsőjobboldali pártok szövetsége megállapodást kötöttek volna a Magyar ÉletPártjával, hogy a nyilas tömegek a megyei választáson a kormánypárti listára fognak szavazni. Mondanunk sem kell, hogy olyan megállapodásról szó sincsen és arról a jövőben sem lehet szó, mert a nemzetiszocialista tömegek sohasem lesznek vezetőik kezében cseretárgyak, hogy halljuk, a kialakult egyöntetű óhajnak megfelelően a megyei lajstromos választáson üres lappal szavazzanak. Petíció folytán rövidesen úgyis új választásra kerül majd a sor Somogyban és akkor mindenki szavazhat meggyőződése és híve szerint.«. A két cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914 :XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző és a 3. §. 2. bekezdése szerint minősülő, a 9. §. 4. pontja értelmében felhatalmazásra hivatalból üldözendő Rimler János kaposvári kir. törvényszéki tanácselnök sérelmére kétrendbeli sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének jelenségeit látszik feltüntetni. A bűnvádi eljárás megindításához szükséges felhatalmazást a m. kir. igazságügyminiszter mint a sértett felettes hatósága 1939. évi október hó 20. napján IV. 54.064/1939. I. M. szám alatt megadta. A szóbanforgó hírlapi közlemények névtelenül jelentek meg. Az előzetes nyomozás során kihallgatott Uy Károly, aki 1939. évi május hó 3. napjától május hó 30. napjáig terjedő időben az akkor távollevő Béldi Béla felelős szerkesztő