Képviselőházi irományok, 1939. IV. kötet • 281-346. sz.
Irományszámok - 1939-281. Törvényjavaslat az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről
26 08\h szám. az alkalmazott illetményéből levonni és befizetni. Lényegében azonban mind a kétféle jutalékot a vállalat szolgáltatja ki az ügynöknek, az adóért való szavatossága azonban csak a kereskedelmi utazó jutaléka után járó alkalmazotti kereseti adóért van megállapítva. Éppen ezért a (s) bekezdésben olyan intézkedést hozok javaslatba, hogy a vállalat köteles a kifizetendő jutalék vagy alkuszdíj teljes összegéből 3 %-ot általános kereseti adó fejében levonni és annak a községnek pénztárába befizetni, amelynek területén az ügynök vagy alkusz állandó lakása van. A 3 %-os adó 5 %-os általános kereseti adóra vetítve, azt jelenti, hogy a törvényjavaslat az ügynöki jutalék és alkuszdíj 40 %-át adómentes üzleti kiadásnak tekinti. A törvényjavaslatban természetszerűleg gondoskodni kell arról is, hogy, a vállalatok adólevonási és beszolgáltatási kötelességüknek pontosan eleget tegyenek. Ezt a célt a törvényjavaslat oly módon kívánja elérni, hogy a vállalatok mérlegében nagy szerepet játszó ügynöki jutalékokat és alkuszdíjakat csak akkor ismeri el üzleti kiadásnak, ha a vállalat a kereseti adó befizetését igazolja. Ellenkező esetben az ügynöki jutalék vagy alkuszdíj a vállalat nyereségét növeli és ha a mérleg nyereséget nem is mutat fel, az ügynöki jutalék vagy alkuszdíj nyersösszege után a vállalat — üzletműködésének formája szerint — vagy társulati adót vagy általános kereseti adót köteles fizetni. A (9) bekezdés az általános kereseti adónak e szakasz alapján kivetett tételei ellen a jogorvoslatot egyfokú fellebbezésre alakítja át, mert ilyen esetekben csak az adótételekre befolyással bíró ténykörülmények lehetnek vitásak, amelyeket a pénzügyigazgatóság másodfokon megnyugvásra elintézhet. A 22. §-hoz. Az általános kereseti adó, amelyet a törvény a községek és városok háztartása javára engedett át, sem az állami költségvetés egyensúlyának biztosítása céljából rendkívüli pótlékkal, sem a községi bevételek fokozása céljából községi pótadóval nincs megterhelve. Az általános kereseti adót fizetők igen jelentős csoportját ez a tény olyan kivételes helyzetbe juttatta, amely tovább már nem tartható fenn. A törvényjavaslatnak ez a szakasza tehát az általános kereseti adó kivetésénél alapul vett jövedelem után az állam javára 1%-os pótlék szedését tervezi, ami az általában érvényes 5 %-os kulcs mellett az általános kereseti adó 20%-ának felel meg. Az a körülmény, hogy az állam javára szedhető pótlék az adóalaphoz és nem az általános kereseti adóhoz igazodik, abban leli magyarázatát, hogy az általános kereseti adó kulcsa helyenként 5%-nál magasabb és így ilyen helyeken az állami pótlék az adózókat súlyosabban érintené, mint olyan helyeken, ahol a kereseti adót jelenleg is 5%-kal vetik ki. Az állam javára szedhető pótlékot az állandó tételű általános kereseti adók után 20%-kal kell megállapítani, ami megfelel az 5%-os kulcsra vetített kereseti adóalap 1%-ának. A 23. §-hoz. Az eddigi szabályok szerint az építési vállalkozók a vállalat székhelyén tartoztak általános kereseti adóbevallást adni, következésként az ilyen vállalatok megadóztatása is mindig a székhelyen történt. Sok üyen vállalat azonban székhelyén kívül folytatja kereseti tevékenységét és a sokszor hónapokra terjedő építkezés tartama alatt más község utait és közműveit használja anélkül, hogy az építkezésből származó jövedelem után a község javára kereseti adót lehetne kivetni. A méltányosság követelményeinek megfelelően tehát az (1) bekezdésben a kérdést olyképpen kívánom rendezni, hogy ha a székhelyen kívül egy más községben folytatott építkezés vállalati összege a vállalkozó egész évi iryersbevételének 10%-át eléri, az adóalapból az arányos részt az érdekelt község javára át kell utalni. A versenyistálló-tulajdonosokat a múltban olyképpen adóztatták, hogy ;a
