Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.

Irományszámok - 1939-178. Törvényjavaslat a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról

178. szám. 25 terén az iparfelügyelőknek már az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről szóló 1893 : XXVIII. törvénycikk (1. külö­nösen a 20—22., 26. és 28. §-okat) hasonló eszközöket nyújtott. , Annak a felmerült óhajnak, hogy az ellenőrző vizsgálat csak panasz alapján indulhasson meg, nem tehettem eleget, mert egyrészt az ellenőrzés rendszerességét, következésképpen eredményességét veszélyeztetné, másrészt számolni kell azzal, hogy sok munkavállaló nem szívesen emel panaszt, gyakran nem is mer panasz­kodni, vagy nem tudja, hogy mire van joga, s mit tegyen. A vizsgálatnak tapin­tatos végzésére nézve viszont kellő biztosítékot látok abban, hogy a gazdasági felügyelőségnek vizsgálatot tartó tagja, aki mellesleg esküt tett állami tisztviselő (fogadalmat tett állami alkalmazott), a vizsgálatot megelőzőleg köteles magát a munkaadónál, illetőleg megbízottjánál igazolni. Az esetleges túlkapások meg­előzésére gondom lesz ezenfelül a végrehajtási utasításban is. A 20—22. §-okhoz. A büntető rendelkezések tekintetében elvként tartottam szem előtt, hogy újabb kihágásokat lehetőleg ne állapítsunk meg. A 20. §. (i) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt kihágásokat már ismeri az 1923 : XXV. t.-c. 8. §-ának második és 11. §-ának első bekezdése. A büntetés ilyen esetekben kétségkívül indokolt is, mert a cselekmény elkövetője veszélyezteti a munkabér­megállapító bizottság működését, illetőleg azért, mert a legkisebb munka­béreknél kevesebb fizetése az egész munkásság érdekét s ezen keresztül a közérde­ket sérti. Az 1923 : XXV. t.-c. 8. §-ának második bekezdése szerint az is kihágás, ha a munkabérmegállapító bizottsági tag az ülésen szabályszerű meghívás ellenére iga­zolatlanul nem vett részt. Minthogy a bizottsági tagság nobile officium, méltányo­sabbnak találom a 22. §. ama rendelkezését, amely ilyen esetben csupán pénzbírság kiszabását engedi meg. Üj kihágást állapít meg a 20. §. (i) bekezdésének c) pontja és a 21. §., úgyszintén új a 20. §. (2) bekezdésében foglalt minősítés. Az új kihágások közül az első folyo­mánya az ugyancsak újonnan szervezett ellenőrzésnek, s a pönalizálást az ellen­őrzés eredményességéhez fűződő közérdek védelme teszi szükségessé. A munka­adónak a megbízottja által elkövetett kihágás alapján büntetése két szempontból is indokolt. Gátat kell vetni az ú. n. »Strohmann-rendszernek«. Ezenkívül a munka­adótól elvárhatunk annyi szociális gondoskodást, hogy megfelelő felügyeleti tevé­kenység kifejtése révén meggyőződni igyekszik, vájjon gazdatisztje, vagy más meg­bízottja a munkásvédelmi jogszabályokat megtartja-e. Hasonlít ez a követelmény ahhoz, amelyet — bár nem büntetőjogi, hanem magánjogi viszonylatban — a gazdasági munkaszerződéseken alapuló követelések védelméről szóló 1933 : V. t.-c. 1. §-a valósít meg. A gazdálkodót, aki nem maga szerződik a munkásokkal, hanem munkavállalkozónak adja ki az elvégzendő munkát, ez a törvényhely kötelezi annak ellenőrzésére, hogy a munkás vállalkozó az általa foglalkoztatott munka­vállalók járandóságait, a szerződésnek megfelelően pontosan kiszolgáltassa. Az 1937 : XXI. t.-c. 17. §-a azonos büntető rendelkezést tartalmaz. A visszaesőnek súlyosabb, mégpedig elzárással büntetését, úgy vélem, nem kell bővebben megokolnom. Megjegyzem, hogy a visszaesést az 1937 : XXI. t.-c. 16. §-ának második bekezdése ugyanígy minősíti. A 23. §-hoz. A 9.780/1938. M. E. számú rendelet csak az 1939. évi decem­ber 31-éig tartotta hatályban az 1923: XXV. t.-c. 2—14. §-ait. E törvénycikk hatályának megszűnése és a javaslat törvényerőre emelkedése, illetőleg az új törvény hatálybalépése közé tehát olyan idő esik, amelyben a munkavállalók számára a munkabérminimálás előnyeit átmeneti rendelkezéssel lehet csak biz­tosítani. Ilyen átmeneti rendelkezést hoz az (1) bekezdés. A (2) bekezdés indokolásra Képv. iromány. 1939—1944. III. kötet. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom