Képviselőházi irományok, 1939. III. kötet • 176-280. sz.
Irományszámok - 1939-178. Törvényjavaslat a legkisebb gazdasági munkabérek megállapításáról
18 178. szám. hanem számos más fórumnak és a mezőgazdasági bizottságokon keresztül az érdekelteknek is. Legalább három munkabérmegállapító bizottsági tag kívánságára az elnök bármikor köteles a bizottságot összehívni,, s megteheti ezt saját elhatározásából is. Felmerült az a kívánság, hogy maga a munkabérmegállapítás tétessék kötelezővé. A felsorolt eljárási könnyítések mellett ez többnyire felesleges. Emellett a bérmegállapításnak általánosságban való kötelezővé tétele végrehajthatatlan lenne, mert sohasem lehetne megállapítani azt, hogy egy vagy más munkabérmegállapítási határozat kimerítő-e s így teljesíti-e az általánosságban mozgó kötelezettséget. Arra az esetre, ha a helyzet egyes munkabérnemek tekintetében megérik a kötelező bérmegállapításra, javaslatom felhatalmazást ad a földmívelésügyi miniszternek, hogy e munkabérnemek tekintetében — tehát határozott és végrehajtható módon — a megállapítást kötelezővé tegye. 4. A munkabér megállapító bizottságok irányítása. A hatályos törvény a munkabér megállapító bizottságokat minden irányítás nélkül teljesen magukra hagyta. Ennek következtében jelenleg az egyes munkabérmegállapító bizottságok határozatai nem csupán olyan eltéréseket mutatnak fel, amelyek a helyi viszonyok különbözőségében találják indokukat, hanem amelyek esetlegesek és szinte ötletszerűek. Tisztában vagyok azzal, hogy merev országos irányelvekkel elsenyvesztenénk az egyes bizottságok működését. Igen sok esetben sérelmeket is okozhatnánk a méltánylást érdemlő különleges helyi igényekkel szemben. Javaslatom tehát csupán annak lehetőségét óhajtja megteremteni, hogy egy országos munkabérmegállapító bizottság a földmívelésügyi miniszter jóváhagyásával, az indoktalan kilengéseket kötelező irányelvekkel kiküszöbölje s ugyanakkor megállapítson olyan színvonalat, amelyen túl szociális szempontból az ország egy részében sem engedhető meg a bérek alászállása. Ugyanez az országos munkabérmegállapító bizottság bírálná el az alsófokú bizottságok határozatai ellen beadott előterjesztéseket, továbbá pótolná az alsófokú bizottság működését akkor, ha az feladatának indokolatlanul nem tesz eleget. 5. Vármegyei munkabérmegállapító bizottság szervezése. Az 1923.. évi XXV. törvénycikk szerint a munkabérmegállapító bizottságokat járásonkint, illetőleg várospnkint kell megszervezni. Javaslatom járási és megyei városi bizottságok szervezését teljesen elejti; vármegyei bizottságokat kíván létesíteni, amelyek illetékesek a vármegyei határon belül eső törvényhatósági jogú városra is, hacsak a helyi viszonyokra tekintettel a földmívelésügyi miniszter külön törvényhatósági jogú városi bizottság szervezését el nem rendeli. E megoldás előnyei könnyen beláthatok. Életképes munkabérmegállapító bizottságokat sokkal könnyebb vármegyénkint létesíteni, mint járásonkint. Kétségtelen, hogy akadtak szép számmal járási munkabérmegállapító bizottságok, amelyek kifogástalan és dicséretreméltó működést fejtettek ki. Viszont sok helyütt még megalakítani is nehéz volt a járási munkabér megállapító bizottságot, mert hiszen nem igen működött maga a járási mezőgazdasági bizottság, amely az előbbinek a tagjait adja. A vármegyei bizottság hatásos működésének biztosítéka, hogy az ügyviteli és előadói tennivalók ellátására kellő személyzet állítható rendelkezésre. Járási bizottságoknál ez egyelőre még megvalósíthatatlan lenne. A vármegyei bizottságok kívánatos irányítása is könnyebben valósítható meg, mint a járásiaké. Végül vármegyei bizottságok rendszeresítése nem zárja ki a vármegyén belül eltérő gazdasági és munkaviszonyok honorálását, amit a járási bizottságok előnyeként szoktak felhozni. Ellenkezőleg javaslatom külön kiemeli, hogy a vármegyei bizottság a munkabéreket területileg eltérően is megállapíthatja. Módot nyújt továbbá a járási különleges kívánalmak figyelembevételére is, amidőn úgy rendel-
