Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.
Irományszámok - 1939-168. Törvényjavaslat a gümőkór és a nemibetegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról
168. szám. 349 A bábák képzése, működésüknek előfeltételei, megélhetésüknek biztosítása e tekintetben azok a kérdések, amelyek az utóbbi évtizedekben úgy külföldön, mint belföldön előtérbe nyomultak. A jelen törvényjavaslat a bábaképzés ügyét nem vonja szabályozási körébe. Az 1934. évben Londonban és az 1936. évben Berlinben tartott nemzetközi bábakongresszus tárgyalási anyaga az e tekintetben nálunk még megoldásra váró feladatokat szemléltetően megvilágítja. A jelen törvényjavaslat keretében csupán a legégetőbb két kérdésre : a magánbábák gyakorlatának külön engedélyhez kötésére és a hatósági bábák javadalmazásának rendezésére terjeszkedtem ki. Hazánkban a bábagvakorlat kérdését a törvényhozás az 1876: XIV. t.-c. 49.-50. §-ában és az 1908: XXXVIII. t.-c. 27.-33. §-ában szabályozta. A törvény a gyakorlat folytatásához csupán tiszti főorvosi képesítő okmányt vagy szülésznői oklevelet kíván meg, amelyet a törvényhatósági kisgyűlésben ki kell hirdetni. Az akkori viszonyoknak megfelelő ez az elrendezés ma már teljes mértékben idejétmúltnak tekinthető. Avégből, hogy a bábagyakorlat újabb szabályozásának szükségessége kellő megvüágításban álljon előttünk, vegyük szemügyre az alábbi megállapításokat. A szülészeti ügyek miniszteri biztosa a bábák értelmi színvonalára és tudására nézve az 1932—1933. években vizsgálatokat végzett. Ennek során az akkor működő 5583 bábát 51 kivételével megvizsgálták és őket értelmiségük, ületőleg képzettségük alapján három csoportba osztották. Az okleveles bábák közül a »megfelelő« bábák csoportjába 863, az »átmenetileg használhatók« csoportjába 3087, a »teljesen használhatatlanok« csoportjába 1109 került. A 434 ú. n. másodrendű bába közül 169 bizonyult teljesen hasznavehetetlennek. A miniszteri biztos megállapítása szerint végeredményben » 2306 olyan személy találtatott a bábalétszámban, kivel foglalkozni teljesen felesleges, mert testi és szellemi fogyatkozásuk kizárja minden értelmi nevelés lehetőségét. E szörnyű személyzetnek mégis módja van az emberiséget életében veszélyeztetni, mert a régi elavult törvény »horribile dictu« élete végéig feljogosítja a bábagyakorlatra.« 3633 bábával háromhetes ismétlőtanfolyamot végeztettek, melynek befejeztével a teljesen használhatatlan bábák száma még mindig 981 volt. Hogy pedig a közegészségügyre ebből mekkora ártalom származik, kitűnik abból, hogy az 1932. évben az intézeten kívül előfordult 116.597 szülészeti eset (szülés és vetélés) közül orvos csak 18.830-nál (16-2%) volt jelen, míg a többinél csak bába, — s ezek között szerepelt a fentebb említett 981 »teljesen használhatatlan« is. Ugyancsak kedvezőtlen eredményeket mutat fel a bábák egészségügyi vizsgálata is, amely szerint a bábák 9%-ának volt szifilisze, 15%-a részben vagy teljesen süket, 4%-a alig látott és kb. 30%-a annyira elöregedett, hogy a bábamunka megfelelő elvégzésére képtelennek bizonyult. Egy másik, ismétlőtanfolyamra berendelt 400 bábára vonatkozó vizsgálat szerint 35 nagyothalló, 45 rosszul látó bábát találtak; 12-nek volt lábszárfekélye, 6-nak kifekélyesedett méhelőesése, 2-nek méhrákja, 41-nek (11%) szifiliszes fertőzöttsége. Végeredményben a 400 bába közül csak 194 volt egészségesnek mondható. Egyéb tényezők mellett a bábakérdésnek ez a rendezetlensége is közrejátszik abban, hogy a vetéléseknek a születésekhez viszonyított középértéke az alábbi tudományos megállapítás szerint egyre emelkedik:
