Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.
Irományszámok - 1939-168. Törvényjavaslat a gümőkór és a nemibetegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról
•T--. -- --j-~ . ••_•; r-' -. •?-342 168. szám. intézet szakorvosának irányítása mellett ugyancsak a zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálat védőnői látják el. A zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálat kiépítése az 1934. év óta rendszeresen folyik és az 1944, évre az ország egész területén befejezést fog nyerni. A Zöld Kereszt munkája azonban a gümőkór elleni küzdelem terén csak akkor lesz hatásos, ha ugyanakkorra a tüdőbeteggondozó intézetek is kiépülnek. Evégből tartom múlhatatlanul szükségesnek, hogy a tüdőbeteggondozó intézetek hálózatát az ország egész területén minél előbb teljessé tegyük. A gümőkór elleni küzdelem tervezett kiépítésétől joggal várható, hogy a már meglévő és működő intézmények és szervek tevékenységének hatásfoka is növekedni fog s olyan tényezők is belekapcsolódnak a gümőkór elleni küzdelembe (pl. a társadalombiztosító intézetek), amelyek széles társadalmi rétegek egészsége felett őrködni hivatottak. II. A nemzettörzs épségét fenyegető ártalmak között súlyosan esnek latba a nemibetegségek. Az európai népek életében a népesség szaporodásának visszaesése az utolsó évtizedekben jóformán általános jelenséggé vált. A születések fogyásában az okok egész sora jelentkezik. A tudatos védekezés a gyermekáldás ellen ugyan nem az újkor találmánya, azonban kétségtelen, hogy míg a régi időkben a fogamzás megakadályozásában szereplő brutális módszerek valamennyire határt szabtak ezek alkalmazásának, addig a legújabb időkben elterjedt raff inalt eszközök elterjedése az elnéptelenedésnek ezt a legveszedelmesebb táperét nagyon felduzzasztottá. A gyermektelenség vagy az egyke azért most már mint nemzeti veszedelem jelentkezik, melynek hatásos, szociális és gazdaságpolitikai, valamint egészségügyi beavatkozással való leküzdése a magyarságnak egyik életkérdése. A születések fogyásában szerephez jutott másik okcsoport a gyermekáldásnak akaratlan elmaradásában mutatkozik, melyben nem annyira morális, mint inkább pathológiás elváltozások, illetve okok találhatók meg. A szülők bármelyik kének megbetegedése létesíthet olyan elváltozásokat, amelyek az egészséges fogamzást ós a magzat viselését akadályozzák, illetőleg lehetetlenné teszik. Ezek között rá kell mutatnunk a kedvezőtlen környezetből származó okokra (kedvezőtlen klimatikus viszonyok, rossz táplálkozás, káros életkörülmények: az alkohol, morfium, kokain csiraplazmát rontó hatása stb.), a biológiai okokra (öröklött hajlamok, vérrokonság, szexuális averzió vagy antagonizmus, csiraplazma kimerülése) és végül a pusztán patológiás okokra: belső elválasztás zavarai, genitalis fejletlenségek, abnormitások, egyes kórformák: adipositás, Basedow-kór, myxoedema, Addison-kór, cukorbaj, agylágyulás, schisophrenia, anaemia, chlorosis stb.) s ezek között a nemi megbetegedésekre (kankó, szifilisz). A felsorolt okok valamennyije kisebb-nagyobb mértékben közreműködik a népszaporodás csökkenésében, mégis minden tapasztalás amellett szól, hogy ebben a nemibetegségeknek igen jelentékeny szerepe van, holott azokat megfelelő szervezettséggel le lehetne küzdeni. A megkötött házasságoknak átlag 10%-a gyermektelen, melyekben a magtalanságot tudományos megállapítás szerint mintegy 70%-ban kankós megbetegedések idézik elő. A szaporodási veszteség kankós meddőség folytán hazánkban évi 20.000-re tehető. A szifilisznek romboló hatását legélénkebben szemlélteti, hogy a halvaszületéseknek mintegy 40%-a, a koraszüléseknek pedig mintegy 34%-a ilyen eredetű, amiből arra kell következtetnünk, hogy évenként körülbelül 10.000 születés marad el a szifilisz pusztítása következtében. A magyar depopulációban tehát legalább 30.000 születés elmaradását lehet a nemibetegségek rovására írni. Ésezek mellett számot kell vetni azzal, hogy a nemibetegségek &ÖZ&1 eiső-*
