Képviselőházi irományok, 1939. II. kötet • 79-175., III. sz.
Irományszámok - 1939-168. Törvényjavaslat a gümőkór és a nemibetegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról
168. szám. 337 meknek nyilvános iskolába járását, gümőkórban szenvedő tanítók, tanítónők alkalmazását és ezeknek szolgálati időre való tekintet nélkül, azonnali nyugdíjazását rendeli el. Ugyanilyen eljárás alá esnek olyan tisztviselők és alkalmazottak is, akik hivatásuk teljesítése közben a lakossággal közvetlenül érintkeznek (papok, közigazgatási tisztviselők, tébolydák ápolói, posta- és közforgalmi tisztviselők stb.). A gondozóintézetek felállításához állami támogatást nyújtanak, a gondozóintézetek költségeinek 1 / 3-át az állam, 1 j z-éX a községek, 1 / 3-át magánosok hozzájárulásából fedezik. Északamerikai Egyesüli Államok. 46 államban 1913 óta kötelező bejelentés áll fönn, a bejelentést a kezelőorvosok végzik. A gümőkórosok ingyenes kezeléséről és gyógyintézeti ápolásáról az államok külön-külön gondoskodnak. 1925 óta törvény tiltja el nyilt gümőkórban szenvedőnek tejüzemben alkalmazását. Franciaország. Gümőkór ellen való küzdelmének alapja az 1916 április 15-i és az 1919 szeptember 7-i törvények. Az első a dispensairek (tüdőbeteggondozó intézetek) megszervezéséről intézkedik. A dispensairek kötelességévé teszi a gümőkór elleni küzdelemre nevelést és tanácsadást, a szegénybetegeknek segélyezését, gyógykezelését és gyógyszerrel ellátását, a betegeknek szanatóriumokban, gyógyintézetekben való elhelyezését és adott esetekben lakásoknak, ruhaneműeknek, tárgyaknak fertőtlenítését. A dispensairek rendkívüli kiadásaihoz az állam kölcsönt nyújt, továbbá ezek rendes kiadásaiban is résztvesz. E törvény kimondja, hogy oly községek területén, ahol egymást követő öt éven át a gümőkóros halálozás az országos halálozási átlagot meghaladja, dispensaireknek felállítása és a gümőkór elleni küzdelemnek megszervezése kötelező. A későbbi törvény a gümőkóros betegek kezelésére szanatóriumok alapításáról intézkedik. E szanatóriumok rendkívüli költségeinek felét az állam viseli, a költségek többi részét megyei, községi és jótékonysági egyesületi hozzájárulásból fedezik. Ugyané törvény felhatalmazza a dispensaireket, hogy azokat a szegény betegeket, akiknek sürgős szanatóriumi gyógykezelésre van szükségük, minden alakiság mellőzésével szanatóriumba beutalhatják. A két törvénynek eredménye, hogy az 1938. évben Franciaországban 865 dispensaire és 72.473 gyógyintézeti ágy állott a gümőkór elleni küzdelem szolgálatában. Az 1929. március 30-i törvény kiterjeszti az összes alkalmazottakra az úgynevezett »hosszúszabadságolás« kedvezményét, amely szerint az állami alkalmazott gümős megbetegedés esetén három évig egész fizetéses, két évig félfizetéses szabadságot kaphat. A kötelező bejelentésre vonatkozó javaslat 1898-ban került először tárgyalás alá, de a magánorvosok ellenállása miatt meghiúsult a kísérlet. 19]L3-ban másodszor, 1919-ben újból a képviselőház elé terjesztették, de Csak 1927-ben jelent meg a rendelet, amely szerint minden nyilt gümőkóros esetet a kezelő orvos a hatósági orvosnak bejelenteni köteles. Be kell jelenteni a gümőkóros beteg lakásváltoztatását és elhalálozását is. A bejelentésre vonatkozó rendelet ezideig még csak részben nyert végrehajtást. . Hollandia. A gümőkór elleni küzdelem szanatóriumok és kórházak alapításával vette kezdetét. 1901-ben már 25 nép szanatóriumban 2.500 ággyal rendelkeztek, amellett még több napközi otthon és 3 kórházi pavillon állott a védekezés szolgálatában. Ennek köszönheti Hollandia, hogy ma a legkisebb gümőkóros halálozási arányszámmal első helyen áll Európa államai között. Hollandiában kötelező bejelentés még ma sincs, csak a halotti bizonyítványban kötelező a gümőkór feltüntetése. Németország. Az 1934. július 3-i törvény egységesíti a gümőkór elleni küzdelem rendszerét. A fertőzések meggátlása, a betegség korai felismerése és a betegek Képv. iromány. 1939—1944. II. kötet. 43
